Esős

A lejtőn ballagó pár szembe jött velem az úton. Az asszony alig bírt lépkedni, a férfire támaszkodott, aki óvón vezette, figyelte minden lépését. Aztán elkanyarodtak a völgy felé. Arra gondoltam, vajon velem ki fog így sétálni, ha már igazás öreg leszek? 

Nemzeti ünnepünk reggelén esőcseppes kökröcsineket indultam fotózni. Mivel fények amúgy sem nagyon voltak, úgy gondoltam, elég ha 8 óra után indulok. Nagyot tévedtem. A rét tele volt kutyásokkal és kirándulókkal. Úgy látszik a nemzeti ünnepre nem csak a szónoklatokra voltak kíváncsiak az emberek s mivel a plázák zárva voltak, beneveztek valamelyik hegybejárós eseményre és papírokat lobogtatva a kezükben, 5-10 fős csoportokban vonultak át a kedvenc rétemen, alig észrevéve a az esővíz súlyától lelapult virágokat. 

Fura térdeplésemnek egy gyanakvó kutya szaglászása vetett véget. Jobbnak láttam odébbálni és rejtettebb rétet keresni a zavartalan fotózáshoz, ám valahogy mégsem ött az ihlet. 

 

Ködválasztó

Reggeli sétámat a Normafa felé vettem, gondoltam itt az ideje megszemlélni, hogy állnak a kökörcsinek. Eső ide, eső oda, talán találok néhány fotózható példányt. Terveim szerint lehasalok majd a földre. Viszont nem szerettem volna nyakig sáros lenni, ezért vittem magammal egy alkalmatosnak vélt szerkezetet, amire majd ráfekhetek. Ez történetesen egy autóba való szélvédő takaró fólia, amit még pár éve találtam az erdőben. Nagyon célszerű találmány, ugyanis az egyik oldala arany, a másik ezüst, kiváló derítőlap is, továbbá remekül lehet rajta ücsörögni, feküdni a földön, hiszen véd a hidegtől, könnyen tisztítható, könnyű, valamint szépen összehajtogatva egész jól befér a hátizsákba, szinte észre sem lehet venni. Szóval nagyon praktikus.
Egyetlen hátránya van, amire most rögtön rá is jöttem: csúszik.
tapasztalatom szerint a Normafa meredek lejtőin ez nem egy előnyös tulajdonság.
Alig hasaltam le egy virág előtt, és kezdtem volna élesíteni a gépet, nem is olyan szép lassan megindultam lefelé a lejtőn. Próbáltam hasizomból a talajhoz tapadni, de erre kevés esélyem volt. Továbbá arra is kellett vigyázni, hogy ne nyomjam agyon a kis virágokat. Így aztán virágfotózási tervem nem feladva, hasaltam a csurom sárban. 

Lassanként azt vettem észre, hogy oszlik a köd, vagy az esőfelhő - ahogy tetszik. A hegyoldalban álló fa egyik oldalát még félig felhő/köd takarta, a másik oldalon pedig már kéklett az ég.

Hangulatváltozás

Éjszaka vihar volt. Dörgött az ég, és szakadt az eső. Reggelre az ég még mindig borús, az erdőre sötét árnyék borul. A fákról peregnek a vízcseppek, távolról elnyújtott panaszos őzgida sírás hallatszik. Édasanyja tán a jövő évi szaporulat megalapozásával van ilyenkor elfoglalva. 

Egyébkén síri csend. Hideg nyirkos a levegő.

 A fák leveleit fényes burokként vonja be a nedvesség, az aljnövényzet lelapult a nehéz víz nyomása alatt. 

Elfogytak a  színek a pocsolyákból is.

Aztán egyszerre csak a fák között átdereng egy kis napfény, sokkal barátságosabb hangulatot kölcsönözve a tájnak.

 A felszálló párán átdereng a napsugár.

Hirtelen ezernyi vízcsepp kezd szikrázni a fák ágain, faleveleken, mintha ezernyi kis tündérke játszana fényharang játékot!

 Jó kedvem lett!