2014. július 13., vasárnap

Budakeszi kőbánya a Bodzás-árok végén

Budakeszi Bodzás-árok gyönyörű, békés lankáiba beleszerettem. Mostanában többször is visszalátogattam oda.
Kék iringómező háttérben a budaörsi lankákkal
Célként az elhagyott kőbánya területét jelöltem meg magamban. Rengeteg virág, bozót között mindenfelé szétfutó állatcsapások vezetnek.  Sajnos Dézi is szagot kapott, elindult az egyik csapáson, hamarosan ki is ugrott egy hatalmas nyúl a bozótból. Ilyennel már találkozott a telken, úgyhogy boldog gumikutya csaholással vetette magát a nyomába, ügyet sem vetett hívó szavamra. Közben az erdő széléről egyszercsak előlépett egy vaddisznó malacka, majd még egy. Meglepetésemben azt sem tudtam, mit csináljak. A kutya járt a fejemben, ha most idejön, ránk szabadítja az egész családot!  Hát odajött. Megállt a két malac között és lihegett. A torkomban dobogott a szívem! Úgy suttogtam neki: Gyere ide, gyere ide!  Szerencsére visszajött. A malacokra ügyet sem vetett. Szerintem úgy gondolta, ha nem nyúl, és nem is szalad előle, akkor nem is izgi. A malacok, mintha mi sem történt volna, tették tovább a dolgukat. Valószínű a kutya "dögös" rejtőszaga (tegnap megint talált valami tuti illatosítót) láthatatlanná is tette számukra. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen, állatok lakta helyen járunk. Gyorsan pórázt tettem a kutyára, és lassan araszoltunk az egykori kőfejtő felé.
Reggeli fényekben - mivel a szikla egyik oldala árnyékban volt, el is határoztam, hogy visszajövök délután a fotó kedvéért.

Délutáni fényekben - amikor 7 óra felé visszamentem ide, hirtelen beborult az ég, és nem is sütött ki többé, csak erre a fél percre, amíg elkészítettem ezt a képet. Köszönet az égieknek.
A függőleges kőfalakon néhol meglepő növények kapaszkodnak meg.
Vajvirág a sziklán - szinte teljesen függőleges kőfal egy kiszögelésében kapaszkodott meg.

Kilátás a bánya tetejéről.
A másik irányban a jegenyesor szegélyezi az egykoron ide vezető utat, és a villanypóznák mutatják, hogy elektromos eszközöket is használtak az egykori kőfejtők.

Egy gulyás terelte arra a teheneit.

Íme a mélység
A hely elérhetősége busszal Budakeszi buszvégállomásról kb 1 órás gyalogút a kőbányáig, a Bodzás-árok mellett, szántókon keresztül.


Hasonló bejegyzések:
 

7 megjegyzés:

  1. Nem is gondoltam volna, hogy tehenek is legelésznek ezen a vidéken.

    VálaszTörlés
  2. Nemcsak a képek miatt, hanem a szép leírások miatt is szeretem ezt a blogot. A bejegyzésben mindkét sziklás kép szép - a reggeli fényekkel és a délutánival is. A kutya - bár a merészsége nemek ijesztő - kell a tájba, jól adja a léptéket a képnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ferenc! Köszönöm a megerősítést, nagyon örülök neki!

      Törlés
  3. Nagyon szép fotókat készítettél erről a számomra eddig ismeretlen helyről! Honnan lehet legkönnyebben megközelíteni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jenő bácsi! Busszal leginkább Budakeszi felől. A végállomástól kell elindulni Törökbálint felé. Jó hosszú út végig a hegyek lábánál az országúttal párhuzamosan vezet egy kis rejtett patak, a Bodzás-árok. A végén épül az új szennyvíztisztító, meg lehet ismerni az építkezésről, a toronydaru már messziről látszik. Ott belefut az út egy murvás kocsiútba, az út másik oldalán található a kőbánya.

      Törlés
    2. Íme egy kb 1 órás sétaút, ahogy ezt a Google Map mutatja:
      https://www.google.com/maps/dir/47.4780056,18.922465/47.4768454,18.9161136/47.4854885,18.9202334/47.4925063,18.9190318/47.4980735,18.9203193/47.5076987,18.9214351/@47.4841834,18.9202334,14z/data=!4m8!4m7!1m0!1m0!1m0!1m0!1m0!1m0!3e2

      Törlés