Éjszaka vihar volt. Dörgött az ég, és szakadt az eső. Reggelre az ég még mindig borús, az erdőre sötét árnyék borul. A fákról peregnek a vízcseppek, távolról elnyújtott panaszos őzgida sírás hallatszik. Édasanyja tán a jövő évi szaporulat megalapozásával van ilyenkor elfoglalva.
Egyébkén síri csend. Hideg nyirkos a levegő.
A fák leveleit fényes burokként vonja be a nedvesség, az aljnövényzet lelapult a nehéz víz nyomása alatt. Elfogytak a színek a pocsolyákból is.
Aztán egyszerre csak a fák között átdereng egy kis napfény, sokkal barátságosabb hangulatot kölcsönözve a tájnak.
A felszálló párán átdereng a napsugár.
Hirtelen ezernyi vízcsepp kezd szikrázni a fák ágain, faleveleken, mintha ezernyi kis tündérke játszana fényharang játékot!
Nekem is jó kedvem lett. Szép, hangulatos fotókat készítettél, jó ötlet volt a cseppes ágakon keresztül fotózni.
VálaszTörlésMinden bejegyzésed át van itatva a természet iránti szeretettel és alázattal. A képek által mintha ott lennék.
VálaszTörlésMeseszép hangulatú fotók!
VálaszTörlésAz utolsó képek nagyon hangulatosak, szépek!
VálaszTörlésGratulálok, nagyon szép képeket hoztál nekünk!:-))
VálaszTörlésKöszönöm mindenkinek, örülök, hogy tetszett!
VálaszTörlés