Ködválasztó

Reggeli sétámat a Normafa felé vettem, gondoltam itt az ideje megszemlélni, hogy állnak a kökörcsinek. Eső ide, eső oda, talán találok néhány fotózható példányt. Terveim szerint lehasalok majd a földre. Viszont nem szerettem volna nyakig sáros lenni, ezért vittem magammal egy alkalmatosnak vélt szerkezetet, amire majd ráfekhetek. Ez történetesen egy autóba való szélvédő takaró fólia, amit még pár éve találtam az erdőben. Nagyon célszerű találmány, ugyanis az egyik oldala arany, a másik ezüst, kiváló derítőlap is, továbbá remekül lehet rajta ücsörögni, feküdni a földön, hiszen véd a hidegtől, könnyen tisztítható, könnyű, valamint szépen összehajtogatva egész jól befér a hátizsákba, szinte észre sem lehet venni. Szóval nagyon praktikus.
Egyetlen hátránya van, amire most rögtön rá is jöttem: csúszik.
tapasztalatom szerint a Normafa meredek lejtőin ez nem egy előnyös tulajdonság.
Alig hasaltam le egy virág előtt, és kezdtem volna élesíteni a gépet, nem is olyan szép lassan megindultam lefelé a lejtőn. Próbáltam hasizomból a talajhoz tapadni, de erre kevés esélyem volt. Továbbá arra is kellett vigyázni, hogy ne nyomjam agyon a kis virágokat. Így aztán virágfotózási tervem nem feladva, hasaltam a csurom sárban. 

Lassanként azt vettem észre, hogy oszlik a köd, vagy az esőfelhő - ahogy tetszik. A hegyoldalban álló fa egyik oldalát még félig felhő/köd takarta, a másik oldalon pedig már kéklett az ég.