Törpevadászat Wroclawban

Hivatalos út keretében érkeztem Wroclawba, és nem is sejtettem, micsoda pompás kis városkában találom majd magam. 
Wroclaw igazi kis gyöngyszem.  A történelem során tartozott Csehországhoz, Lengyelországhoz, a Habsburg Birodalomhoz, a Porosz Királysághoz és a Német Birodalomhoz is. Építészetében ezek a jegyek figyelhetők meg. Óvárosát mintha Prága testvérvárosaként építették volna, hatalmas barokk épületei pedig a monarchia korát idézik. A magyarok Boroszló néven illették egykoron Alsó-Szilézia fővárosát.
Szerencsésen éppen az Óváros melletti kis utcában laktunk, így csak egy ugrás volt hajnalban a városka most még néptelen főtere, ahol szájtátva bámultam a gyönyörű színes házak kavalkádját. Annak ellenére, hogy ma mindössze alig több, mint félmillióan laknak itt, a főtér Európa egyik legnagyobb főtere.
Ilyenkor csak néhány hajléktalan ült a padokon, rendőrök járőröztek párosával (igazoltatják a kéregetőket!) és számtalan munkásember takarította a teret.

Az alábbi manierisztikus homlokzatú lakóház griffjei az épületben elrejtett kincseket őrzik.

Az Arany Nap alatti lakóház a Kék Nap alatti és a Hét Elektor alatti lakóházzal együtt vendégül látta a Cseh királyt, Jagiellonczyk Ulászlót és két császárt: II. Rudolfot és II. Frigyest.

A Városháza előtt a kirakodóvásár bódéit bontották, a tér másik oldalán színpad épült.   A téren felállított plakátsorozatokról az derült ki, hogy Wroclaw nagyon is élő város, egyik rendezvény a másikat éri, itt-ott még a régebbi installációk maradékai idézték az akkori hangulatot. 

Órákig bóklásztam, magamba szívtam az ébredő város hangulatát. 

A galambok még zavartalanul ücsöröghettek a szökőkút sarkánál, később majd hangos gyerekkacagás zavarja el őket innen.

Ahogy egyre feljebb kúszott a nap, úgy népesült be fokozatosan a tér. Volt, aki csak olvasgatni jött ide,

Mások megpihennek kicsit az este oly nyüzsgő éttermek most üres padjain.

Aztán egyszerre csak munkába igyekvők sora tölti meg a Rynek teret, majd megjelennek az első turistacsoportok is, az idegenvezetők mindenféle nyelven ismertetik a látnivalókat, amiből pedig van itt bőven! Délutánra benépesülnek a vendéglők padjai, az egész tér egyetlen hatalmas "kiülős" közösségi térré változik.

A városháza egész Lengyelország talán legszebb gótikus épülete, ami azért is különleges, mert a városkában rengeteg gótikus katedrális található, úgyhogy van mi közül választani!
Az épület szobrokban díszelkedő déli oldalán a késő gótika és a reneszánsz találkozik.

Itt találhatjuk az ország egyik legrégebbi éttermét és sörözőjét, fölötte két szobor látható: A férj, amint éppen a sörözőből kissé ittasan tér haza, és felesége, aki (tán sodrófával) kissé felindult állapotban várja.

Az étterem felirata: „Aki nem volt a Piwnica Swidnicában, az nem volt Wrocławban” Az itt felszolgált nemesi italt - a swidnicai sört a világ nagyjai kóstolták: Chopin, Słowacki, Wybicki, Goethe.

A tér körüli szűk kis utcákban is számtalan meglepetés éri a látogatót. Folytatódik a csodás színes házak sora,

vendéglátó egységek próbálják felhívni magukra a figyelmet valamilyen egyedi módon:

Mégis a legnagyobb izgalmat nem is a gyönyörű házak, remek hangulató közösségi terek jelentették, hanem a törpék. Igen a törpék!

A történet a kommunista időkig nyúlik vissza, amikor is a helyi földalatti szervezet, a "Narancs alternatíva" megalakult (1985), és a rendszer ellen uszító falfestményekkel lepte el a várost.

A narancsosok célja volt,  hogy a szocialista szürrealizmust erőszak nélkül, időnként művészi eszközökkel mutassák meg az embereknek, és   a társadalom minél szélesebb rétegének mutassanak alternatívát a kommunista rezsim ellen.

A rendőrök szorgalmasan újra és újra  lefestették ezeket a feliratokat, mire válaszként a mozgalom tagjai törpéket festettek a lefestett helyekre. 

Az első bronzból készült szobor, a Papa, minden törpék atyja végül 2001-ben került a helyére, a "narancsosok" gyülekezőhelyére. Innentől kezdve folyamatosan bővül a bronzból készült törpék száma, ma már több százra is tehető. (Mi 60-at tudtunk megtalálni). 

Az első törpék (balra minden törpék atyja):

Ezek a kis manók kb 20-30 cm magasak, és a legmeglepőbb helyeken tűnnek fel. Mivel kicsik, és bronzból vannak, egyáltalán nem egyszerű őket észrevenni. Volt, hogy egy nap többször is elmentünk mellettük, és csak másnap vettük észre őket. Ezeket bizonyára éjszaka idecsempészték! Számomra mindez azt is jelentett, hogy mennyire vakon járok a világban. Annak ellenére, hogy fotózás közben többször is alaposan körüljárom a témát, mennyire felületesen szemlélem mégis a dolgokat.

Több vendéglátó intézmény is elhelyeztet az épülete közelében ilyen kis törpét,ezzel is magához vonzva a turistákat. Így került a szökőkút mellé virágot szagolgató törpe, a szálloda mellé alvó és utazós törpe, a cukrászda mellé barátságosan fagyit nyújtó törpe.

A a plac Universyteck-en áll az 1700-as években alapított barokk egyetem, melynek lábánál mi más állhatna, mint egy tudós törpe? Az egyetemet I. Leopold császár alapította. Az ő nevét viseli a lélegzetelállító Leopold Aula, melyet szobrok, stukkók, falfestmények és a híres Sziléziai Dicsőség freskó díszítenek.

Wroclawot 4 folyó is átszeli, több, mint kétszáz híd ível át ezeken a folyókon, számtalan szigetén botanikus kertek, még ősibb óvárosok, japánkert található.  Mi a templomok szigetére látogattunk el.

Törpe természetesen itt is volt, sőt búcsúzóul még a reptéren is találtunk többet is.

További képek a törpékről, a teljesség igénye nélkül. :

 

 

 

 

Végül a  reptér törpéi: