Ennek az útnak már nekivágtunk egyszer, akkor a bringa kereke nem bírta a sarat, most nem volt vizes a talaj. Ami egyfelől jó, mert nem akadtam el, másfelől nem jó, mert nem találtam gombákat. Illetve 5 árva példányt sikerült felfedeznem csupán (májgombát, laskát, egy selyemgombát, sárga gévagombát, és egy hatalmas taplót) - ez volt a teljes gomba diverzitás. Pedig sokszor leszálltam a bringáról, és bóklásztam a tölgyesekben, de csak hangosan zörgő avart találtam. No meg rengeteg őszi kikericset.
Meg ilyen vidám szöcskepárt.
Nógrád melletti réteken még virágzotó növényeket és szorgoskodó rovarokat találtam.
A gilisztaűző varádicsból nagy csokrot gyűjtöttem, merő megszokásból. Vígan kandikált ki a bicaj zsákjából, de végül nem érkezett haza, a vonaton valakinek megtetszett, s hazavitte.
A térképem bevezetett egy elhagyatottnak tűnő telüretre, miközben a Királyrétre vezető bringautat kerestem. Mindenfelé roncs autók, romos épületek álltak. Egy ponton lezárt kapu állta el az utam, végül a keritésen, majd erdőben, fák között kellett átküzdenem magam a bringával.
Onnantól azonban kényelmes aszfaltozott úton haladtam, majd elhagyva a Petőfi-telepet jó minőségi erdei úton ereszkedtem lefelé. Néha ugyan rövid távon emelkedett az út, de akkor legalább jobban meg tudtam szemlélni az erdei nulla-gomba-felhozatalt.
 |
| A Vár-hegy kilátója kedvéért tettem egy kis kitérőt. Az egész utam során csupán itt voltak emberek, kisgyermekes családok nyüzsögtek az aprónéppel a kilátó körül. |
 |
| Panoráma a kilátóból. A fák között a királyréti horgásztó? |
