Beliczay áradás után

 Az ár tetőzése után egy héttel a szigetről már levonult az víz. Az utak egy része simán járható volt, még sár se tapadt a csizmára. Néhány részen 3-8 cm iszapréteg fedte a murvával szórt utat. Kicsit csúszkált a teteje, de a murvának köszönhetően stabilan álltam a lábamon. Ahol az út agyagos volt a sár alatt, néha nagy cuppanásokal szabadult csak a csizmám. Ott azért nem ártott óvatosabban lépkedni, mert könnyen a földön dagonyázva találhatja magát az ember. 

A fák között azonban sok helyen állt még a víz. A mélyedésekben kisebb tavak alakultak ki. Volt olyan, ahol gumicsizmával sem kockáztattam meg az átkelést, mert a tavacska közepén akár a csizmaszár fölé is érhetett a víz. 

Megduplázott erdő

Mindazonáltal nagyon szép látványt nyújtottak  a vízben tükröződő fák, a szürkésbarna iszappal bevont indaszövedékek. 

Part mellett

Fák között

Jól látszik a legmagasabb vízállás szintvonla. 

Ez a telepített nyárfaerdő legalább 20 éves. De a sorok közötti árok még mindig megmaradt. Ezt már alig lehet észrevenni, ha száraz időben erre sétál az ember, de most a víz megmutatta az sorok közötti árkokat. 

Szövedékek

Sárral rajzolt evelek

Szeretem ahogy a finom iszapréteg belepi és körberajzolja a leveleket, kiemeli a kontúrokat. Még érdekesebb, ha a levél víz alatt marad.

Ez a látvány azért különleges, mert amióta a sziget bejáratánál álló fürdő bezárt, ez a kis tó kiszáradt. 10 éve nem láthatta magát ebben a tükörben ez a fa. 

Beliczay-sziget a hétvégi áradás után

Az elmúlt hetekben tetőzött a Duna a környező országokban történt bőséges esőzések következtében. Ellátogattam hát a Beliczay-szigetre, hogy megnézzem, mekkora vízszint emelkedést eredményezett mindez. 

A sziget belsejében az árkokban fellelhető volt némi víz, az alacsonyabban fekvő területek azonban csak alig cuppogtak a sártól és a víztől. Száraz lábbal csodáltam meg a szokásos kedvenc területeimet.

Szeretem ezt a vad kuszaságot. Egykoron ez is telepített nyárfaerdő volt, azonban a magas vízállás miatt elhalt fák szép lassan kipusztultak. Ma már alig néhány csupasz törzs meredezik, körülöttük azonban az aljnövényzet burjánzik. 

Telepített fiatal nyárfaerdő

A partot viszont több helyen ellepte a víz, sőt már az apadás nyomai is látszottak: vékony iszapréteg fedte a a part menti 5-10 méteres területet. 

A védgát fái víz alatt.

Viszonylag korán nyílnak a csillagvirágok és a hóvirágok!

Valamit visz a víz!

Vagy hoz. Az áradó Duna pl. rengeteg szemetet és faágat.

 A vízfelület eléri a part egy részét. A fűszálak kirajzolják a sodrás erővonalait.

 A part menti salátaboglárka telepeket ellepte a víz.

Üvegkoporsó. Nekem nagyon tetszett, ahogy a felületi feszültség miatt ívek alakultak ki a virágok körül.

 A szerencsésebbjének csak a lábáig ért a víz, sütkérezhettek a vízről visszaverődő csillámlásban.

Bölények helyett

Azt álmodtam, hogy kedvenc Beliczay-szigetem kiszáradt fákkal teli folyójának fái az árvíz miatt kidőltek. Álmomban kimentem lefotózni őket, de csak hatalmas busa fejű bölényeket találtam a kiszáradt folyóban, néhányuk felmászott a környező fákra. Amikor megpróbáltam lencsevégre kapni őket, eltűntek, helyettük egy kétgyermekes család jelent meg a színen, valamint óriási nyulak, akik átugráltak a gyerekek feje fölött.
Ezek után úgy éreztem, ha csak egy cseppnyi igazságtartalma is van az álmomnak, akkor érdemes kimennem (az árvíz óta nem tudtam megközelíteni a szigetet, ezerfejű szúnyogsárkány védte). Kicsit reménykedtem a bölényekben, hát még, ha fára másznak, igazi szenzáció lenne.

Nos a jó hír az, hogy a szúnyogok eltűntek. Bölényeknek azonban nyoma sincs.
Az árvíz jeleit több helyen is fel lehetett fedezni, bár az aljnövényzet szépen kizöldült, az út menti füvet levágták, mégis a fák törzsén és a leveleken még mindig vastagon állt a sár.

A fa tanúsága szerint nem is olyan rég embermagasságú volt itt a víz.

A folyó viszont csaknem kiszáradt. Egész a fák közé be tudtam sétálni.

 Itt néhol belesüppedtem azért a felázott talajba, ilyenkor ijedt békák ugrottak el leőlem, és néhány szúnyog startolt a kutyám felé.
A kiszáradt mederben a moszat és békanyál, valamint faháncsok képeztek különös alakzatokat.

A szokásos helyek most így néznek ki. ld a korábbi bejegyzést.

A szokásos helyek most így néznek ki. ld a korábbi bejegyzést.

A patak alján érdekes rajzolatok mutatkoznak.

A fák között komor a hangulat. Az árvízben megfulladt az aljnövényzet, és a belombosodott fák miatt nem tudnak megújulni.

Az erdőn kívül, a réteken azonban virágoznak a  növények, új zöldet hajtanak a füvek, a bokrok.

A szigeten most bokrokban nyílik a réti füzény.

Az óriás bocskorosgomba egyenes a fa közepére telepedett.

Összességében a szigetre a megújulás, és a sárral bevont levelek kettőssége jellemző. 

Folyt. köv.: Szél rajzolta táj