Ezek után úgy éreztem, ha csak egy cseppnyi igazságtartalma is van az álmomnak, akkor érdemes kimennem (az árvíz óta nem tudtam megközelíteni a szigetet, ezerfejű szúnyogsárkány védte). Kicsit reménykedtem a bölényekben, hát még, ha fára másznak, igazi szenzáció lenne.
Nos a jó hír az, hogy a szúnyogok eltűntek. Bölényeknek azonban nyoma sincs.
Az árvíz jeleit több helyen is fel lehetett fedezni, bár az aljnövényzet szépen kizöldült, az út menti füvet levágták, mégis a fák törzsén és a leveleken még mindig vastagon állt a sár.
A fa tanúsága szerint nem is olyan rég embermagasságú volt itt a víz. |
Itt néhol belesüppedtem azért a felázott talajba, ilyenkor ijedt békák ugrottak el leőlem, és néhány szúnyog startolt a kutyám felé.
A kiszáradt mederben a moszat és békanyál, valamint faháncsok képeztek különös alakzatokat.
A szokásos helyek most így néznek ki. ld a korábbi bejegyzést. |
A szokásos helyek most így néznek ki. ld a korábbi bejegyzést. |
A patak alján érdekes rajzolatok mutatkoznak. |
A fák között komor a hangulat. Az árvízben megfulladt az aljnövényzet, és a belombosodott fák miatt nem tudnak megújulni.
Az erdőn kívül, a réteken azonban virágoznak a növények, új zöldet hajtanak a füvek, a bokrok.
A szigeten most bokrokban nyílik a réti füzény. |
Az óriás bocskorosgomba egyenes a fa közepére telepedett. |
Összességében a szigetre a megújulás, és a sárral bevont levelek kettőssége jellemző.
Folyt. köv.: Szél rajzolta táj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése