Találkozás birkával, vaddisznóval és egyéb állatokkal

Az erdő csendes. Ilyenkor ősszel már csicseregnek a madarak. A széles úton csendesen baktatunk a kutyával, még a szellő sem rezdíti a faleveleket.Élvezzük a langyos őszi  napsütést és az erdő békéjét. 

Aztán egyszerre balra előttünk valami motoz a bokrok között. Talán egy kis madár csipegeti a lehullott bogyókat. De nem, ez nagyobb zajt csap. Horkantás hallatszik, majd erőteljesebb surrogás. 

Megdermedek, mozdulni sem merek. Hasonló hangok most a hátam mögül is érkeznek, egy nagy test mozgatja a fiatal fák ágait. 

Szerencsére egy kerítés választ el ettől a láthatatlan zajforrástól, így innen védve érzem magam. Inkább előre koncentrálok. Vajon mi bukkan ki a bokorból?

Feszült várakozással telnek a percek, a motozás nem szűnik, majd egyszer csak az út szélén  lévő bokor megmozdul. Először alig észrevehetően egy orr és egy fül bukkan ki a a lombok közül. Majd egy lépés előre, és egy kíváncsi malacpofa néz szembe velem. A döbbenettől mozdulni sem tud, gondolom azt latolgatja, mennyire vagyok veszélyes, majd hirtelen gyors iramban eltűnik az út másik oldalán a fák között. Hamarosan egy társa követi, majd megszűnnek a zajok. Én azonban szívdobogva folytatom az utam. Csodálatos érzés volt, ilyen közelről látni őket!

Mindeközben a kutyám fegyelmezetten ül a póráz végén, nem mozdul, csak nézelődik.

Pár órával később a gemenci erdőt körülvevő gáton sétálunk, amikor az erdőből nagy sebességgel egy egész birkanyáj tart felénk. Gondoltam, most meglövöm életem képét, tökéletes késő délutáni fényekben a felém tartó birkanyáj igazán ígéretes látvány  volt. Ámde kutyám halálra rémülve vágtázott a másik irányba, a pórázt megrántva kezemben a komponálás pillanatában váratlanul 120 fokos fordulatot vettem. Véleményemet néhány hangosabb szóval sikerült tolmácsolni a kutyám felé, mire előkerült a nyáj tulajdonosa is és érdeklődve nézte az eseményeket a birkáival együtt.

A harmadik találkozás egy pocokkal történt. Többnyire ezek az állatok villámgyorsan elszaladnak előlünk, ámde ez alig mozdult. Később láttam, hogy a nyakánál egy kb 4 cm hosszú nyílás keletkezett valahogy. 

Az alábbi madarat (valószínűleg búbos pacsirta) a víz ringatta a hátán, jóllehet tudtam, hogy már nem él, mégis minden hullámnál az volt az érzésem, hogy megrázza magát és felreppen.