Lépegetni, köveken egyensúlyozni, kidőlt fatörzseken átmászni majd alattuk átbújni, négykézláb és hason csúszva, vagy hátradőlve "limbózni". Felkapaszkodni és leereszkedni hatalmas köveken, kiszáradt törzseken, keresztül menni és lehajolni, felhúzódzkodni és sziklákra mászni, fatörzsön egyensúlyozni és törpejárásban menni egy vizes alagúton.
Igazi ügyességi próba a Pilis hegység eme völgyhajlata, a Salabasina-árok. Az út Kiskovácsi és Pilisszentkereszt között félúton indul, a kecskefarm mögött.
A völgy kb. harmadánál egy vízzáró gát állja utunkat, itt az alján lévő csatornában mászhatunk át a másik oldalra - törpejárásban.
Különös nevét pedig a hamuzsír (sala) főzésről kapta, melyet a völgy fejénél (bas-ótörök szó) főztek az üveghuták ellátására. Télen már jártam erre, méteres hóban (pontos útleírást is itt találsz), az is különleges élmény volt. Most azonban az őszi erdő napsütötte színeiben lenyűgözően szép volt a szurdokvölgy.
Az erdő szemet gyönyörködtető szépsége mellett igazi kalandparknak is bizonyult, mely alaposan próbára tette úgy a két 11-12 éves, mint a 40-50-es korosztály ügyességét is.
Íme az ÚT:
Az út nehézségére jellemző, hogy bár csak 241m szintkülönbséget kellett legyőznünk az első 4 km alatt, mégis ehhez 3,5 órára volt szükségünk, míg lefelé, a széles erdészeti úton haladva alig több, mint 1 óra alatt értünk vissza a kiindulási pontunkhoz. 
Sziklák között kanyarog a völgy. A sziklákon az odatámasztott fatörzsekbe kapaszkodva jutottunk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése