Egy kora reggelen a Tisza egy kis melléköbölbe eveztünk be a kenuval. Az öblöt sűrűn borította a rucaöröme nevű növény, s bár teljesen nem ejtette fogságba a csónakot, lévén ősszel már nem olyan vendégmarasztaló a vízi növényzet, mint nyáron, mégis inkább csak "leparkoltuk" a csónakot, és hallgattuk a minket körülvevő csendes susogást. halk szemlélődés közepette vettem észre a számtalan apró vízgömböcskét a növénykék levelei között.
Feltettem a legnagyobb makró közgyűrűmet, és megpróbáltam a vízen álldogáló kenuból olyan mozdulatlanul exponálni, amennyire csak tudtam. Így sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése