2018. október 30., kedd

A Hideglelős-kereszttől a Búbánatvölgyig

Esztergomtól nem messze, a Búbánatvölgy elágazásnál álltunk rá a piros háromszög jelzésre. Egy darabig a nagy forgalmú aszfaltúton vezet a jelzés, hamarosan azonban betértünk az erdőbe. Itt már csendes, színes fák között vezet az út egyre meredekebben a Sas-hegy felé. Alig negyed óra alatt elértük az első kilátópontunkat a Hideglelős-keresztnél. (Ehhez le kell térni a az eddigi jelzésről a kereszt jelzés felé).  Az időjárás is kegyes volt hozzánk, pillanatokra kisütött a nap, valószínűleg csak azért, hogy kicsit gyönyörködhessünk a színpompás tájban. 
Hátul a Helmeba-sziget, elöl a Törpe-sziget
A hegy tetején álló keresztet 1784-ben állította egy esztergomi gazda, hálából, hogy családját elkerülte a dühöngő járvány. Később a fakeresztet fém keresztre cserélték, és 1871-ben felszentelték. A legenda szerint, ha valaki térden állva háromszor megkerüli a keresztet, az meggyógyul. Igaza lehet a néphitnek, mert aki ezen a meredélyen betegen felmászik, az vagy nem is beteg, vagy amúgy is  úgy megizzad, hogy minden betegség távozik a pórusain keresztül. 
Kilátás SZOB felé
A kereszt egyébként egy igen meredek sziklaorom tetején áll, innen alátekintve, a hideg is kirázott, bár a nevét állítólag onnan kapta, hogy minden májusban körmenet indul a kereszthez, és mire a menet felér a csúcsra, az emberek megizzadnak, a hideg dunai szél pedig lehűti őket. 
Homokpad Szob felé
A csúcsról visszaereszkedtünk a piros háromszög jelzésre, és folytattuk utunkat a Sas-hegyre. A túraleírás szerint meredek kaptató következik, de ez enyhe eufemizmus. Gyakorlatilag csaknem függőleges hegyoldalon kapaszkodunk felfelé, a porló talaj apró agyag gurigái és kavicsai határozottan ellenünk vannak. (Sasszárnyakra vágyom.) Így aztán nem csak a váratlan kései meleg idő miatt kívánkozott le rólunk  a kabát. Lányom a maga tempójában vágtázott felfelé, én lassan, megfontoltan haladtam, hátra-hátratekintve, hátha van valami fotózni való, és megállhatok pihenni. Eközben a kutyám megpróbált egybe terelni minket, kettőnk között ingázott. Mire felértünk a hegyre már nem bóklászott messzire, nyelveit a lábai köré tekerve, lenyugodva kocogott a lábainknál.
A kaptató végén azonban ez a panoráma minden fáradtságunkért kárpótolt:
Ezután már nem kell tovább felfelé menni, az őszi erdőben vízszintesen, vagy kicsit lefelé vezetett az út. Hamarosan rátérünk a piros kereszt jelzésre Dobogó felé. Itt érdemes kicsit letérni az útról, mert újabb őszi panorámát csodálhattunk meg. Bár alig-alig sütött a nap, mégis magával ragadott a látvány.
Az út egyébként remekül ki van táblázva. Egy ideig a Mária-út jelzésen haladtunk, és hamarosan elértünk egy nagy tölgyhöz, ahol Mária képet helyeztek a fára. Itt balra, egy meredek vízmosásban vezet az út lefelé, a Kerek-tóhoz, immáron újra a piros kereszt jelzésen.
Az úton keresztbe-kasul kidőlt fák nehezítik a közlekedést. Az egyikbe a kutyám remek kuckót készített magának, olyan, mintha egy hatalmas krokodil nyelte volna el. 
Kiparancsolva a krokodil szájából elhaladtunk a kökörcsines rétek mellett - most egy szál kökörcsint sem találtunk, ellenben néhány szál harangvirág még lengedezett a szélben, sőt, virágzó fehér orgonát is láttunk. 
Hamarosan elértük a kis patakot, és sík terepen folytattuk az utunkat. Az ösvényt szegélyező fákról mindenfelé liánok lógtak le, őserdei hangulatot kölcsönözve a tájnak.
Nagy rétek mellett haladtunk el, a nap utolsó sugarával még megcirógatta a sárguló fák lombját, aztán végleg elbújt a felhők mögött. 
Elérve a Kerek-tavat konstatáltuk, hogy mocsaras terület lehet, ha esősebb az idő. Ártéri fűzfák és nádas mellett haladtunk el.  
Majd elértük a Búbánatvölgy hétvégi házakkal teletűzdelt részét. Hangulatos kertek alatt baktattunk a tavak mellett. Le is fotózhattam volna, mert jó időben szép látvány a tavak mellett sétálgató emberek, pecások, barátságos házak látványa, ámde nem csak a nap, de a fotómasinám is lemerült. 
Így erről a részről nem készült kép, mindenkinek a fantáziájára bízom. 

Az út hossza a térképem tanúsága szerint 14 km volt, amit mi 4 és fél óra alatt tettünk meg.

2 megjegyzés: