10 dolog amiért jó, ha a (70 éves) szüleiddel mész nyaralni...

Lányom Németországban tanul egy éven keresztül. Nagy változás az egy anya életében, amikor 17 évesen útjára engedi legkisebb gyermekét is. Alig vártam már az őszi szünetet (ami még véletlenül sem akkor van, mint a németeknél), hogy meglátogathassam. Szüleim is szívesen jöttek, így hármasban vágtunk neki az 1000 km-nek.

1. Mindenről gondoskodnak: Csupán hárman indultunk útnak, de még az autó hátsó ülése is tele volt csomagokkal. Úgy látszik működnek a régi reflexek: kis hazai pörkölt és rántott hús mellett elfért egy összecsukható ásó(?), 5 liter(!) fagyálló ablakmosó folyadék, hólánc, két elosztó és még ki tudja milyen rejtett kincsek. No meg persze a a fotós felszerelés állvánnyal. Azon gondolkoztam, a sok cucc közül vajon melyik az, amelyik kint maradhat?  A lányomat ugyanis haza akartuk hozni visszafele.
   
   
   




2. Van útvonaltervük: Édesanyám- mivel halad a korral - gondosan tanulmányozta a Google Map-et, több A4-es lapra ki is nyomtatta az útvonalat. Apám a hagyományos autóstérképre esküszik, én beállítottam a navigációt a telefonomon. Így aztán több különböző útvonal elképzelés is volt a rendszerben. Szüleim lelkesen navigáltak, sajnos a térképen jelzett EXX út köszönő viszonyban sem állt a navigációs rendszerem által jelzett útszámmal. Ráadásul, édesanyám ahányszor megérintette a képernyőt, annyiszor más módon állítódott el a program. Vezetés közben, fél szemmel az úton, fél szemmel a kijelzőn igen nagy kreativitást és ügyességet igényelt az útvonal újra betöltése, így aztán maradt a hagyományos térkép és útjelző táblák alapú tájékozódás, valamint  Passau helyett a salzburgi útirány, annál is inkább, mert anyám valószínűleg kívülről meg is tanulta a Google útvonalát, ugyanis minden elágazás után pontosan elszavalta a még előttünk lévő csomópontokat.
   
3. Kellemes meglepetés, hogy szüleidet (5 éves gyermekeiddel ellentétben) nem kell szórakoztatnod az úton, nem lesznek éhesek félpercenként, és képesek órákig csendben egy helyben ülni.  Nekik teljesen mindegy, milyen zenét hallgatsz (kamasz gyermekeiddel ellentétben), viszont megtudhatod, hogy balra az erdő gyönyörű, jobbra a kamionparkoló ronda, valamint, hogy ideje bekapcsolni/lekapcsolni a ködlámpát, és vigyázz, mert egy autó settenkedik a másik sávban melletted. Vagyis a 2. és 3. pont figyelembe vételével egy tökéletes autós navigációs rendszert kapsz, beépített extra funkciókkal. 
   
4. Újra részese lehetsz a régi műsoroknak: Édesanyám minden utazásunk alkalmával hatalmas tepsi sütit süt, amit kis családunk az érkezés estéjén ünnepélyesen felbont az otthon maradottak egészségére. Reméltem, hogy most is ott lapul a tálca valamelyik táska mélyén. Valóban. Csak a táska a spájzban maradt, odahaza.  Természetesen apád a hibás...
   
5. Szüleidet nem érdeklik a kirakatok, a kávézók, képesek akár több órát is kibírni újabb húsétel nélkül (ellentétben a család többi férfitagjával). Ezzel rengeteg időt és pénzt spórolhatsz meg. Viszont ha megkívánsz egy kis csokoládét, rögtön több táblával is vesznek, hogy a kedvedbe járjanak. 
   
6. Szüleid meglepő türelemmel viselik fotós mániádat, annak ellenére, hogy nem értik, minek a ködöt fényképezni? Akkor úgysem látszik semmi! Nagyon szerettem volna a csodás színekben pompázó szép rendben sorakozó szőlőhegyeket lefényképezni. Édesapám sokszor nyomott padlóféket az út közepén, és lelkesen mutogatta, szerinte honnan lehetne még jobban lefényképezni a témát.
   
7. Tolerálják fotós mániádat: Míg gyermekeid és kutyád nyüszítve sürgetnek, ha a hegy alján felállítod a fotósállványt, és a kompozícióval bíbelődsz, addig szüleid szép lassan nekivágnak a hegynek. Mire elkészíted az összes képet a vízesés minden zugáról és faleveléről, ők már a hegy tetején pihennek, és roppant büszkék, hogy előbb felértek, mint a fele annyi idős lányuk.
   
8. Néha meglepően fürgék: Ha reggel 7-kor akarsz indulni és úgy gondolod 5 perc bepakolni, na jó max negyed óra, akkor szüleid már fél 6-kor nekiállnak a csomagolásnak.  Így, amikor reggel hatkor kibotorkálsz a toalettre, a WC papír már rég valamelyik bőrönd alján figyel. 
   
9. Miután végigvezettél 1000 kilométert, és azt gondolod, milyen jó, hogy megkímélted őket a vezetés fáradalmaitól, kiderül, hogy az a baj, hogy már nem is tartottad őket alkalmasnak a vezetésre...
10. Mert JÓ! Én mindenesetre remekül éreztem magam velük, jó, hogy együtt utaztunk, remélem lesz még ilyen jó kis közös utunk! Köszönöm szépen ezt a szép utat!