Vízesés keresés a Holdvilág-árokban

Azt reméltem, hogy az elmúlt hetek nagy olvadásai után a Holdvilág-árokban a Meteor-létránál is megindult a vízesés és gyönyörködhetem majd a 10 méter magasságban lezúduló víz látványában.

Nekiindultam hát Kiskovácsiból a piros kereszt jelzésen. Az út eleinte még szinte vízszintesen halad. A patakmedret 30 cm-es jégréteg borította, melybe a víz mély barázdákat vájt. Ekkor már sejtettem, hogy a szurdokban még nem indult meg az olvadás. Talán vízesés sem lesz - állapítottam meg szomorúan. 

Ahogy az út egyre inkább emelkedett, úgy lassult az én járásom is. No nem a meredek miatt, hanem azért, mert a fagyott földet borító hóréteg többszöri halmazállapot változása miatt veszettül csúszott, és ha nem akartam a szakadékban kikötni, akkor bizony sokszor négykézlábra kellett ereszkednem. Senkit ne tévesszen meg a táj ártatlan porcukorral hintett látványa, ez bizony veszettül csúszott!

Ezen a ponton reménykedni kezdtem: lezúduló víz hangját verték vissza a sziklák! Közelebb érve a vízesés csak egy alig észrevehető fátyolszerű képződményt jelentett, csillogó jégréteggel borította a sziklát, amelyről itt-ott kicsi jégcsapok lógtak. 

A létra alatti avaron azonban vastag, átlátszó jégréteg képződött, csodás jégnagyítóként kiemelve a levelek formáját és mintázatát. További képek itt>>

A létrán kutyástul nem tudtam feljutni, így arra gondoltam, a létrát elkerülő egyik fa lépcsősoron fogok feljutni a szurdok tetejére. Visszafordultam, és a jobb oldali lépcsősornál azt láttam, hogy 4 fiatalember próbál lejutni a a lépcsőkön. Az út egyáltalán nem látszott vészesnek, mégis szinte araszoltak, kapaszkodtak, ahol tudtak, lábuk azonban minduntalan megcsúszott a jeges porcukron. 

Így én a bal oldali lépcsőn másztam fel a hegyre, amin biztonsággal feljutottam. A lépcsősor elhagyása után sétáltam az úton felfelé, és a másik oldalon észrevettem a nagy sziklafalat, amit már olyan régóta meg akarok nézni. csak éppen át kellene jutni a másik oldalra! Köztünk a mélység, lábam alatt kavarogna a megáradt folyó, ha éppen lenne benne víz. De nincs, úgyhogy nem reménytelen, csak ügye a mindenhol jelen lévő gyanús porcukor....

Kerestem egy kevésbé meredeknek tűnő helyet és átmásztam a másik oldalra. No itt is sokszor segített a négykézláb. Kutyám megvetően nézett rám az "Ugye megmondtam" tekintetével, hiszen ő mindig így szokta.

Hamarosan el is értem a nagy sziklafalt, ahol 1939 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatnak ásatásokat.  

Anonymus krónikájában egy utalást találhatunk arra vonatkozólag, hogy itt temették el Árpád fejedelmet, és  az ősi, magyar hitvilág kultikus helye volt a Holdvilág-árok. Ezen források alapján indult el Sashegyi Sándor régészkutató 1939-ben, és hatalmas faragott sziklafalat tárt fel, előkerült egy csontváz is, valamint egy kehelytartó sírszobor töredéke, de Árpád sírját nem találták meg.
A sziklafalon, ahol Sashegyi Árpád fejedelem sírját kereste, találtak egy sziklába vájt, lépcsős lejáratú folyosót is. Ennek a végében egy terem van, amely valóban sírhelyhez hasonlítható (Weislich-barlang). Nem zárható ki, hogy ez lett volna Árpád fejedelem sírkamrája, ám egy néphagyomány szerint ezt az üreget egy Weiszlich nevű betyár készítette a maga és társai számára búvóhelyül.
a kutatást a 80-as években Michnai Attila, majd nemrégiben Szörényi Levente folytatta, de bizonyítékot mindmáig nem találtak a Holdvilág-árok legendáiról.

Visszafelé az előzőekben említett jobb oldali fa lépcsősoron kellett leereszkednem, ami inkább hasonlított jégcsúszdára, vagy bobpályára, mint lépcsősorra. Leültem a földre, hiszen akkor lejjebb már nem esthetek,  és a sarkammal próbáltam megakadályozni az azonnali száguldásomat a mélység felé.Az egész út nem tartott tovább 3 óránál (fotózással együtt), szerencsére épségben lejutottam, és araszoltam tovább Kiskovácsi felé, ahol még gyönyörködtem kicsit újra a víz vájta jégperemekben, majd a Dera-szurdok felé vettem az irányt befagyott vízesés látványában reménykedve. Azonban amivel ott találkoztam, az minden képzeletemet felülmúlta.