2017. február 1., szerda

Átcsúsztuk a Balatont!

No nem szombaton, amikor a Nagy Országos Élőláncot szervezték, és nem is ott, ahol a 7000 ember alatt sem szakadt be a jég, hanem Tihany és Szántód között.
A múltkori balesetem után kicsit gyanakodva közelítem meg az ilyen jeges és mély vizeket, most is először a tihanyi Belső és Külső-tavat szemléltettem meg a tesómmal, és csak utána parkoltunk le a kompkikötőnél.
Az elénk táruló látvány azonban magával ragadott! Szántód felé egyetlen hosszú kígyóvá olvadva araszoltak az emberek. Ha ők nem esnek bele, én sem fogok!- gondoltam, és izgatottan húztam a lábamra a korcsolyámat. A cipőmet a vállamra vetettem, és elindultam. A jég nem volt olyan sima, de azért szépen siklottam előre egészen az első rianásig, ahol már a fényképezőgépem is előkerült. Vállamon a cipő, hátamon a táska, lábamon a korcsolya, szemem előtt a fotóaparát, hajolok a jégformáció mellé-fölé, a lábam csúszik, táska repül a nyakamba, a cipő pedig egy szép félkörívet leírva, épp orrba vág.

Éreztem, hogy olyan dolgokat látok itt ma, amiket még sosem láttam eddig (no nem a csillagokat az orrba vágástól). Bár lehet, hogy fotóim nem adják olyan látványosan vissza az ott tapasztaltakat - nem csak a ködös, fénytelen idő miatt, de számomra nagyon izgalmas pár óra következett. 
Hamarosan helyet cserélt a korcsolyám és a cipőm, most már viszonylag stabilan álltam a lábamon, a korcsolya jobb híján a kezemben, egy kézzel irányítva a fényképezőt. Hm. 
A Balatont itt épp kettészelte egy hatalmas képződmény. Mintha a tó keleti és nyugati jégtáblája egymásnak feszülne, és iszonyatos erővel megpróbálnák kitaszítani egymást a mederből. Felemelkedő jégtáblák, különlegesen cakkozott fehér táblaszélek meredeztették csipkéiket a magasba.
A nyugatra eső jégtábla korcsolyával járhatatlan. csupa rece, és göröngy.
Keletre tükörsima jég, tesóm vígan siklik tova rajta a túlsó part felé.
Rejtély, hogy ilyen alagutak hogy is keletkezhettek...
Csodálkozva látom, mennyiféle jégfelszínt produkált a Magyar Tenger.
Emitt a kezdetben kisebb jégtáblák még a viszonylag nyugodtabb vízfelszínbe fagytak bele, talán csak egy egész kicsit mozoghatott a víz, amikor megfagyott.  Vajon mi indokolja, hogy mindezt egy teljesen szabályos egyenes rianás választja el a tükörsima jégtáblától?
Pár méter múlva az említett kezdeti jégtábla darabok mintegy élükre álltak, és úgy fagytak össze, az alábbi különös (térkő szerű) burkolatot alkotva.
 Íme a felszín mintáinak alakulása:

És egy rianás:
A szántódi révnél a hullámtörő gátra szinte kimászott a jég:
Visszafelé is találtam újabb fotózni valót, nem tudtam betelni a Balaton újonnan felfedezett arcával.


Számomra feledhetetlen élmény volt, és számos csodát rejtegetett ez a 3 km!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése