Vadludak húzása

Vadludak húzása egy felhős, dermesztően hideg reggelen a Sánc-hegy felől. Érdekes, hogy csak egyetlen alkalommal láttam őket ebben a mennyiségben, pedig sokszor járok ki a szigetre hajnalban. Másnap reggel, a napsütésben már nem nem láttam őket errefelé. 

Tatai vadludak, illetve a hűlt helyük

Pár éve volt szerencsém átélni, ahogy Tatán a vadludak naplementkor behúznak a táplálkozó helyükről a tóra, ahol elfoglalják védett éjszakai szállásukat. Gondoltam, megosztom ezt az élményt a családommal is és lecibáltam őket az Öreg-tóhoz, kicsit sétáltunk a parton és vártuk a pompás jelenséget.

A leengedett tó partján több helyen is hatalmas táblák jelzik, hogy a tómederben a ludak megközelítése tilos a Ramsari Egyezmény értelmében.

1971. február 2-án az iráni Ramsar városában írták alá a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatos Ramsari Egyezményt, mely 1975-ben lépett hatályba. A ramsari egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. A dubaji világkonferencián 2018. október 25-én Michl József polgármester vehette át Tata nevében a Ramsari Város kitüntető címet, amely a vizes élőhelyeink védelméért kifejtett tevékenységek nemzetközi elismerése. (forrás: vadludsokadalom.hu)

Néhány lúd már ott pihent a tó vizének közepén. Így aztán bizakodva vártam a Nagy Behúzást. Ám ez most elmaradt. Miért? Nem tudom. Talán nem volt még kedvük, majd jóval sötétedés után érkeznek, vagy már nincs olyan sok errefelé, hiszen a legnagyobb tömeg november végén, december elején látható, ilyenkor akár 55-60 ezer lúd is éjszakázhat a tavon.

 

Honnan is érkeznek a ludak? Zömében nagy lilik és nyári lúd repül ide az északi sarkkörön túlról, Szibériából és Skandinávia északi részéről. Szeptember végétől folyamatosan érkeznek hazánkba, s egész februárig maradnak. A Tata környéki szántók és füves területek kiváló terepet nyújtanak a táplálkozásra, füvet csipegetnek, illetve előszeretettel töltik a nappalokat a kukoricaföldek levágott torzsái között.

Étkezés után pedig csapatostul vonulnak a biztonságos vizekre, ahol védve vannak a ragadozóktól. A tatai Öreg-tó azért is különleges, mert Európában nincs még egy olyan vizes terület, ahol csaknem a város közepén ekkora mennyiségben éjszakáznának a vadludak.

Reggelente, fél 7 - 8 óra között nagy csapatokban indulnak táplálkozni a környező földekre. Délben 10-12 ezer vadlúd visszajön, majd délután újra kimennek. Alkonyatkor várhatóan az összes vadlúd beözönlik. Vagy nem. Ahogy éppen úri kedvük tartja. Most éppen nem tartotta, így maradt a látványos naplemente és a kellemes tavaszias időben tett séta, kedves családommal.

Dinnyési fertő és a vadludak

Tatai kirándulásom után az internetet böngészve azt találtam, hogy vadludak nem csak az Öreg-tónál telelnek, hanem például Dinnyésen is akadnak szép számmal. Így aztán felkerekedtem, hogy megnézzem őket ott is. A Madárdal tanösvény egészen az első madárlesig elvezet, utána azonban a "Fokozottan védett természetvédelmi terület - Engedély nélkül belépni tilos" tábla fogadott. Így aztán csak a nádas széléről lestem a naplementét és a kisebb csapatokban szálló madarakat. A naplemente viszont különleges volt!

Mintha két különböző felhősáv mozgott volna egymás felett, két különböző irányban. A lemenő nap sugara azonban csak az alsó sávot érte el, így a szürke felhők alatt kis narancssárga, illetve rózsaszín habok úsztak. 

Majd a finálé következett:  végső erejével a nap a felhők alját vörös lángba borította, majd végleg eltűnt a látóhatár alatt. lassan a lángok is kihunytak és sötétben botorkálva értem vissza a tanösvény bejáratához.