Hajnali minimál

Hajnali 3, és én csak forgolódom az ágyban, agyamban kergetik egymást a gondolatok. Elhessegetem őket, megoldani úgysem tudom, majd az idővel minden alakul, aludni mégsem tudok. Sebaj, úgyis terveztem már egy napfelkeltét a Pilis-tetőről. Annyira megtetszett a múltkori éjszakai biciklizés Prédikálószékre, hogy most is ezt a megoldást választom.  A Két-bükkfa-nyereg felől kiváló aszfaltozott út vezet fel a tetőre, alig 5 km, igaz felfelé, de nem túl meredek. Lassan tekerek a sötétben, a kutya békésen üget mellettem, simán tartja a tempót, aztán megelőz, így kiderül, hogy Én tartom Vele simán a  lépést.

Alig fél óra alatt felérünk, az ég alja már vörös, de a nap még nem látszik. A völgyet köd borítja,  sejtelmesen rajzolódnak ki a távoli csúcsok ívei. A kilátó alatti erdő azonban tisztán kivehető.

Aztán felszáll a köd, szórja a nap fényét, a messzi tájból nem látszik már semmi, csak fényesség veszi körül a hegyet. Az egykori katonai bunkerekből még rám vigyorog egy-egy graffiti, aztán lefelé indulunk, a csodás őszi erdőn át. 

Pirkadat

Budaörsi Kopárok körtúra reggeli színorgiával

Az Odvas-hegy lábától, a Rudolf király Emlékparkból indulunk, kicsivel hajnalhasadás előtt. Kezdetben még csak a vöröslő égalja sejteti a későbbi pompás látványt. 

Ahogy a nap araszolgat felfelé, mi is egyre magasabbra jutunk, Az egyik sziklatetőre felérve, már látszik is a korong felső sarlója a horizont mögött. Tovább kapaszkodva a következő csúcs felé először csak a lejtőn ágaskodó fűszálak hegye lesz rózsaszín, majd hamarosan elénk tárul a napfürdőző hajnali város. 

Mire felérünk a csúcsra a nap hatalmas piros korongja is teljes egészében láthatóvá válik.

A gőzölgő kémények alatt a házak még sötéten alszanak, de arany füstöt eregetnek a magasba. A száraz fű és a sziklák is narancsba borulnak. 

Leereszkedve a hegy másik oldalán, a piros jelzésről letérve a Máriavölgy utca felől kerüljük a Kő-hegyet, míg végül a Felsősor utca végén  néhány lépés után feljutunk a Mária-kápolnához és  az egykori remete barlanghoz. Egyes források szerint ez az a kápolna, melyet a világban elsőként szenteltek fel a szeplőtelen fogantatás tiszteletére.

A szomszédos csúcsról pedig újra körpanorámában gyönyörködhetünk. 

Majd  a Kálvária-domb felé vesszük az irányt.  Ki hitte volna, hogy ez a kis kiemelkedés egy gejzírkúp maradványa?

Ekkor már hét ágra süt a nap.

Ezen kis kitérő után az Odvas-hegy mellet piros jelzésen kapaszkodunk fel Csillebérc felé. Az erdőben felfelé haladva jobb oldalon  elhagyott piktortégla üregeket találhatnánk, ha nem felejtünk el letérni az útról. 

Mikor újra vízszintesen visz az út, balra kanyarodunk a sorompó felé és a piros kereszten folytatjuk az utunkat a Farkas-hegy felé, ahol egy vadonatúj vitorlázórepülő emlékmű és az egykori MÁV pihenőház romja fogad minket. 

Itt is érdemes alaposan körülnézni, remek a panoráma Budaörs hegyei felé.  Szemünkkel is végigkövethetjük az Odvas-hegy gerincén megtett utunkat.

Következő célpontunk a Szekrényes-hegy teteje, a beton rámpa, ahonnan gumikötéllel lőtték a levegőbe egykoron a vitorlázó repülőgépeket. Innen jól látszanak az egykori hangárok, valamint remek (bár kevésbé fotózható) a panoráma Budakeszi felé is. 

A gerincen, sziklákon egyensúlyozva lassan leereszkedünk Budaörs felé, és a piros kereszten egy csendes erdei úton érünk vissza a falu hétvégi házai között a kiindulási pontunkhoz. 

A következő sasbérc előtt még tízóraizunk egyet, aztán ezt a magaslatot is meghódítjuk.

A túra hossza 10 km, út közben többször megmászunk 315m, 340m, 364 m magas csúcsokat, de mindez lassú sétával, a csúcsokon sok nézelődéssel 3 óra alatt teljesíthető.

Két hógolyó

- Huh! Jó hideg volt az éjszaka, szeretem, amikor ilyen keményre fagyok! Na, Rozál, nyisd már ki a szemed, nézd, milyen vörös a nap!
- Jenő, hagyj, még álmos vagyok!
- De nézd csak, a házak hogy füstölögnek! Annyira szép, ahogy gomolyog. Szeretném megnézni, honnan jön az a fehér pára.
- Azt mondják, ahonnan jön ott nagyon meleg van.
- Meleg? Az meg mit jelent?
- Nem tudom pontosan. De tegnap járt erre valaki, aki azt mondta, mindjárt megfagy és hazamegy a jó melegbe.
- Hm. Nem volt itt jó neki? Én szeretem ezt a kis hegyet. Nagyon szép a táj. Nézd, a nap már egyre feljebb jutott az égen. Milyen sárga lett! Hogy tűz!  
Rozál! Nem fogytál te le mostanában, Mintha reggel még kerekebb lett volna a derekad!
- Igen? És így már nem tetszem neked? Jenő, mintha te is... kisebb lennél. Hova tűnt innen a dudorod? Az előbb még itt volt.
- Te sírsz? Valami csöpög itt belőled!
- Jenő! Egyre kisebb leszel! Ne menj el! Várj idefolyok hozzád, hátha együtt nem tűnünk el!
- Nem tűnünk el Rozál, csak átalakulunk. Minden ... változik. A vörösből fehér lesz és egyre kisebb lesz az égen. Nekünk is változnunk kell. Elolvadunk.
Majd becsorgunk a  szikla alá és ott találkozunk. Talán még összefagyhatunk, vagy együtt párolgunk, mint a hatalmas fehér gőzoszlopok! Vagy újjáéledünk két kis virágban!
Te mi szeretnél lenni... Rozál!

Reggel a város felett

Reggeli csönd

Szeretem a hajnalokat.

Ilyenkor minden egész más. Halkan kiosonok az ágyból, huppan a paplan, finoman cuppan a talpam a padlón. Érzem a kő hideg érintését. Senki nem szól, a csendbe belevág a zubogó mosdóvíz hangja. Nincsenek kérdések, válaszok, készülődök. Csak a kutya figyel fél szemmel a vackáról, s ahogy suhog a ruha rajtam öltözködés közben, egyre izgatottabb lesz, már kipattan, ásít, nyújtózkodik,  körmei kopognak a járólapon. Mikor harmadszor esem át rajta, halkan visszaparancsolom a helyére, nagyot kortyolok a reggeli vízből, magamra tekerem a sálam, karcog a kabát, ahogy beledugom a kezem, sercen a cipőfűző, s mire megcsörren a kulcs a kezemben, a kutya már az ajtót kaparássza a lábával. 

Elindulunk. 

A hegyen még sötét fákat zörget a szél, de kelet felől már pirkad. 

Kiérek a Kopárokhoz, de a napot még nem látni. Az M7-esen hosszú tűzkígyóként sziszeg felém a Budapestre tartó forgalom. 

Süvít a szél és recseg a fagyott hó talpam alatt.  Lassan előbújik a nap vörös korongja és birtokba veszi a teret.

 Óvatosan bújik be a zugokba és rózsaszínre, majd narancsra festi a sziklákat, száraz füveket. 

A hegy lábánál a házakat is beborítja a hihetetlen színű hajnali béke.

Egyes részletek megvilágítódnak, mások még sötétben maradnak.

Közben nekiindulok a környező csúcsoknak. 

Innen a hegy másik oldala is láthatóvá válik: remek a kilátás Budakeszi felé.

Ahogy láthatóvá válnak a táj részletei, úgy tisztulnak az én fejemben is a gondolatok.

Egy-egy sziklára felmászva elégedetten pihenek meg a tetején és felülről szemlélem a dolgaimat. 

Mire fehér fény borít mindent, szép lassan összeáll az egész mozaik.

 

A Kopárok lankáin bolyongva helyére kerül bennem az elmúlt hónapok összes nyűgje, problémája, s legnagyobb meglepetésemre ebben a fagyott hidegben kis madárdal csendül reménykedve. 

Szeretem a hajnalokat. 

És néha megadatik, hogy megoszthatom másokkal is. 

Solymári kilátások

Hajnali ébredés

Hajnali színskála

Fényrobbanás

Jégszobrok és jégrajzok

Ilyenkor, télidőn a tavak, vizek környékén csodálatos jégvilágot épít a fagy. Engem mindig elbűvöl, milyen mintázatokat karcol a jégbe, milyen alakzatokat épít a ki-kicsapódó vízből a hideg.

  

 Nemes Nagy Ágnes: Jég

    Belémfagy lassan a világ,
    mint téli tóba nádbugák,
    kis torlaszokban ott ragad
    egy kép, egy ág, egy égdarab -
    ha hinnék benned, hallgatag
    széttárnád meleg tenyered,
    s az két kis Napként sütne fönn
    a tél felett, a tó felett,
    hasadna jég, mozdulna hab,
    s a tárgyak felszökellve mind
    csillognának, mint a halak.