Hajnali 3, és én csak forgolódom az ágyban, agyamban kergetik egymást a gondolatok. Elhessegetem őket, megoldani úgysem tudom, majd az idővel minden alakul, aludni mégsem tudok. Sebaj, úgyis terveztem már egy napfelkeltét a Pilis-tetőről. Annyira megtetszett a múltkori éjszakai biciklizés Prédikálószékre, hogy most is ezt a megoldást választom. A Két-bükkfa-nyereg felől kiváló aszfaltozott út vezet fel a tetőre, alig 5 km, igaz felfelé, de nem túl meredek. Lassan tekerek a sötétben, a kutya békésen üget mellettem, simán tartja a tempót, aztán megelőz, így kiderül, hogy Én tartom Vele simán a lépést.
Alig fél óra alatt felérünk, az ég alja már vörös, de a nap még nem látszik. A völgyet köd borítja, sejtelmesen rajzolódnak ki a távoli csúcsok ívei. A kilátó alatti erdő azonban tisztán kivehető.
Aztán felszáll a köd, szórja a nap fényét, a messzi tájból nem látszik már semmi, csak fényesség veszi körül a hegyet. Az egykori katonai bunkerekből még rám vigyorog egy-egy graffiti, aztán lefelé indulunk, a csodás őszi erdőn át.
Hajnal+köd: jó kombó! Szépek lettek.
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés