A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Velemér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Velemér. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 17., szerda

10+1 érdekesség a veleméri Szentháromság templomról

Amikor megírtam ezt a posztot, megosztottam néhány facebook csoportban és kaptam rá néhány kritikát, azzal, hogy a benne lévő információk tévesek. Leginkább két dolgot említett az illető. 

Az egyik, hogy nincs semmiféle fényjáték a templomban, és semmiféle koncepció a festmények elhelyezésében, azokat a mester egyszerűen a megrendelő kérésének megfelelően alakította ki, és nem a fény útja alapján. 
Azt gondolom, hogy meglehetősen egyszerű ellenőrizni azt, hogy a jelzett napokon a fény hova esik. Bár jómagam nem láttam a saját szememmel, hiszen nem a megfelelő napon jártam a templomban,  az állítás mégis  egyszerűen ellenőrizhető lenne, én azonban simán elhiszem az ott kiadott tájékoztató füzet alapján, hogy a fény valóban a falnak az adott festménnyel ellátott pontjára esik.  Ha viszont ez így van, akkor véleményem szerint nem lehet a véletlen műve, a festő részéről előzetes tervezést és a fény útjának pontos ismeretét feltételezi, hogy  az adott napnak megfelelő  biblia jelenetre irányítsa a figyelmet és annak mondanivalóját a fény segítségével minél jobban kiemelje.

A másik állításával az illető a templomban található önarckép elsőségét vitatta.
Ezért aztán még több forrás után kutattam az interneten, és találtam is néhányat, amely megerősíti azt, hogy valóban ez az önarckép Európa legrégebbi fennmaradt önarcképe, persze ettől még lehet ez másképp, mindenesetre óvatosabbra fogalmaztam ezt az állítást, mivel jómagam nem vagyok művészettörténész, csak egy mezei érdeklődő, aki szeret pár órát azzal tölteni, hogy utánanéz néhány dolognak a teljesség igénye nélkül. 
Saját bőrömön tapasztaltam, hogy az Interneten hamar kiderülnek információk, sőt azok ellenkezője is, és sok ember sokféle véleménnyel rendelkezik, és sokan gondolják a sajátjukat az egyedül üdvözítőnek a témában. Ebből kifolyólag aztán a végén már az sem biztos, amit kérdezel, nem tudod, mit higgy, hiszen a laikus számára minden csak hit kérdése, nem áll módjában maga végigjárni azt az utat, amit már számtalan tudós előtte végigjárt, sokszor még a hiteles forrásokat is nehéz megtalálni. Végül minden megkérdőjeleződik és teljes lesz a bizonytalanság. 

Eme eszmefuttatás után jöjjön maga a cikk, némi módosítással és kiegészítéssel ellátva! 

1. Miért fénytemplom? 

Az 1200-as években az Őrségi szerek között, a mai Velemér szélén elterülő  Papréten, templomot építettek a Szentháromság tiszteletére. A templomot körülvevő település is felvette a Sancta Trinitas nevet.
A középkori ember számára minden a templomok építészeti elemei,  festményei üzenettel bírtak. Így közvetítették az írni-olvasni nem tudó emberek számára az isteni tanítások legfontosabb mondanivalóit. Az Árpád-kori templomok sajátossága, hogy mindezen mondanivalót a templom, és azok ablakainak elhelyezkedéséből  adódó beszűrődő fény segítségével különleges módon tudják kiemelni. Lényege, hogy a fény az éves napéj fordulókon a templom festményeinek azon jeleneteit világítja meg, mely az adott időszak egyházi ünnepéhez is köthető, ezzel kiemelve az üzenet felsőbb, isteni jellegét. Azt gondolom, a középkori ember számára  ez igen erős képi üzenet és kommunikációs eszköz lehetett. 

2. Mikor épült  a templom? 

Pontosan nem tudjuk, mikor is épült a templom,  egyes források szerint egyenesen Szent István királyunk rendelte el építését, de csak az 1200-as években épült fel, a freskók pedig több, mint 100 évvel később készültek. Ami tény, hogy  oklevélben 1360-ban említik először. 


3. A művész megfestette önarcképét is, mely Európa legrégebbi önarcképei közé tartozik 

A templom freskóit Aquila János  1377-78 között festette. A kifestés idejét a templomban lévő feliratokból ismerjük.
A szentély jobb oldalán Szent Máté mellett a festő önarcképe látható, mely egyes források szerint az első fennmaradt európai önarckép. Hogy ez valóban így van-e, nem tudom,  nincs e régebbi fennmaradt önarckép Európában, azt nem tudom, sok helyen olvasható hasonló kitétel az interneten, például itt. 

4. Ki volt tehát Aquila János?

Pontosan azért nehéz megmondani, mert akkoriban minden egyházi festőt így hívtak, de feltehetően Regedén, Ausztriában született.  A templom kifestésének elrendelését a falu kegyura, Szécsi Miklós kezdeményezhette, ennek kissé ellentmond, hogy a család címere sehol sem látható a falakon. A mester a későbbiekben a közeli Bántornyán dolgozik, Bánfi János szlavón bán megbízásából, aki a Szécsiekkel rokonságban állt. Később kifesti a mártonhelyi templomot, majd a fürstenfeldi Ágostonos-templom szentélyét. Úgy tűnik, korának jelentős mestere volt, műveiből úgy tűnik, hogy a csehországi és az észak-itáliai művészet egyaránt ismerős volt neki, valószínű, hogy falképfestőnek tanulhatott. (forrás: Velemér múltja és jelene)

5. Fényjátékok képekbe kódolt üzeneteket világítanak meg

Vízkeresztkor, január 6-án, a szentély kör alakú ablakából a napkeltekor érkező fény a betlehemi csillagot világítja meg. A három királyok érkezését ünnepeljük ekkor. (Véleményem szerint ez nem lehet a véletlen műve, előzetes tervezést igényel, de mindenki döntse el maga!)

Az öreg király a Madonna trónusa alatt térdel, a lóról leszáll, de a nyereg nem maradhat üresen, a király helyén máris ott ül a majom és kezébe kaparintja a gyeplőt.
A nyári napfordulókor - június 21 -  az első beszűrődő fény a Mária köpenye alatt azt oltalmat kérő lelkeket világítja meg,  majd a fény megrajzolja a templom középvonalát.
Napéjegyenlőségkor a 3 déli ablakból érkező fény kijelöli a templom szélességét.

A téli napforduló Krisztus születésének ünnepe. Az első fénysugár a kisded arcát világítaná meg, ha az erdő fái nem állnák el a fény útját. Majd a fénysugár  az ajtó magasságpontjából az északi fal lila vonalán vonul végig.
Majd a  lenyugvó nap, végigvonulva a templomon, megvilágítja a a Golgotát, majd a tisztítóhelyet,


 majd az ítélkező Krisztus alakját.


6. A Szentháromság rejtélye

A templom szentélye előtti diadalív csúcsán 3 koncentrikus kör látható. A kör a végtelen szimbóluma az Atya, a Fiú és a Szentlélek végtelenségét jelképezi.  3 végtelen isteni személyt jelképezi. 
Szentáháromság vasárnap a szentély csúcsíves ablakából érkező fény megvilágítja a 3 kört, függetlenül attól, hogy ez egy mozgó ünnep!

7. Van, ami mindig sötétségben marad

Utolsó ítélet Krisztusa, hajóban, diadalív csúcsán trónol. Jobbján az üdvözültek, balján a kárhozottak csoportja.  A szentély előtti boltív másik oldalán  látható pokol az év egyik napján sem kap fényt.

8. A Szentély freskói

A Szentély közepén első tekintetünk az ablakra esik, melynek tetején ott látható Krisztus képmása. A feliratból arra következtethetünk, hogy ez a Vera ikon, veronika kendője. Az persze már lehet egyéni értelmezés, hogy az ablakból beáradó fény pedig mintegy  Krisztus testévé válik.
A szentély további alakjai a négy evangelista szimbolikus ábrázolása. 
Szent Lukács  embertestben folytatódó bika, Szent János pedig   sas képében jelenik meg.
A szárnyas oroszlánként ábrázolt Szent Márkot az  oroszlán havában világítja meg a fény az északi falon.  Szent Máté pedig  zöld ruhás angyalként fedezhető fel.

Források: 

9. Misztikus számok

Németh Zsolt fizikus könyvet írt a templom matematikai különlegességeiről. Az épületen belüli arányosságokat vizsgálva mindig ugyanahhoz a hányadoshoz jutott: a 7-es számhoz. A 7 a beavatás száma, a népmesékben is előforduló misztikus érték.
A 7/7-es arány - az egység -  a szentély belsejében valósul meg, itt az úr felmutatása, az átváltoztatás, ahol találkozni lehet az egységgel, az Istennel.

10. A látogató is a fényjáték aktív résztvevőjévé válik

A napfény visszaveri a színes kelmék színét és bevilágítja a templomot a ruha színével, megvilágítva ezzel azokat a freskókat, amik különben nem kapnak fényt.  Így a templomba belépő maga is részesévé válik a templom fényjátékának.
Hozzáteszem, ez a jelenség szinte bármely épületben megfigyelhető lehet, ahol vannak ablakok és vannak megvilágítható képek a falon. 

+1. Rommer Flóris, a műemlékvédelem atyja megmenti a templomot. 

A templom a történelem viharaiban számtalan megpróbáltatáson ment keresztül. Túlélte a török időket, s vagy  a törökök, vagy a reformáció idején a  reformátusok a freskókat lemeszelték. Az ellenreformáció idején a templomot visszakapták a katolikusok, de hívek híján a miséket már nem tartottak benne.  Majd egy tűzvész következtében (?)  templom elveszítette tetejét is, az eső rongálta a falakat, fák nőttek az épület belsejében, tábortüzek nyomai és állati ürülék fedte a hajó padlóját. Így talált rá az 1860-as években,  Rommer Flóris,  aki pénzt gyűjtött a tető megépítésére.  A freskókat  a helyreállítás során csak letisztították és konzerválták. Valószínűleg a freskók azért maradtak meg ma látható viszonylag ép formájukban, mert a mész megvédte a festményeket annak ellenére, hogy évekig nem volt teteje a templomnak.

Forrás: Temlomok titkai: A Veleméri fénytemplom.

2019. július 10., szerda

Két keréken az Őrség középkori templomai és házai között - 2. rész

Éjszaka dörgött, villámlott, szél cibálta a sátrat, eső verte  a ponyvát. Mindezt félálomban érzékeltük, lányom is forgolódott, én a magam részéről reméltem, hogy nem rogy össze és nem ázik be a sátor. Hajnalra megbékélt az idő, kisütött a nap, és a vízcseppekkel borított fűszálakon sétáltam mezitláb, míg Viki még az igazak álmát aludta.
A távolabbi erdőben kanyargó folyó fölött gomolygott a felszálló pára, a szomszédos mezőn egy őz futott tova - az idillt csak a faluból idehallatszó  motoros fűrész hangja zavarta meg. 
7 óra körül lányom is felkelt, ettünk pár falatot, s azon tűnődtünk, hogy fogjuk megszárítani a sátrat. Végül a kampókat kihúztuk a földről, megfogtuk a sátor négy sarkát és az árnyékból naposabb részre költöztettük, és elindultunk egyet sétálni. Az erdei úton két hatalmas szarvast ugrasztottunk meg közeledésünk, sétáltunk a folyóparton, lógáztunk lábunk a kőhídon, majd visszatértünk a táborunkhoz- A sátor teljesen megszáradt, lebontottuk, és reggelizni indultunk. Hamarosan találtunk is egy panziót Dávidházán, ahol svédasztalos reggelihez jutottunk fejenként 1100 Ft-ért, sőt még biciklit is tudtunk bérelni, a tulajdonos a sajátját adta oda. 
Jóllakottan indultunk el a kék jelzésen a veleméri templom felé, persze ismét erdei úton. Elhaladtunk az éjszakai táborhelyünk mellett, majd rögtön egy murvás emelkedő következett. Hamarosan azonban az út bekanyarodott az erdőbe, ahol a bőséges eső áztatta sáros, pocsolyás úton kellett haladnunk. A biciklik kereke csúszkált jobbra-balra, a sár rátapadt a gumira, komoly erőkifejetés volt haladni a vízszintes úton is. De ez enyhén emelkedett. 
Majd egyre járatlanabbnak tűnő ösvényre vezetett a jelzés, kidőlt fák korhadó törzsei keresztezték az utat, az ötödik után már őszintén elegünk volt a bicikli átemeléséből. Pedig a java csak ez után következett. Bokáig érő víz borította az utat, sehogy sem lehetett kikerülni, így aztán cipővel a sárban gázolva keltünk át ezen a pár száz méteren. Végül azonban csak véget ért az út, és úgy éreztük, mára több kaland nem kell, aszfaltúton folytatjuk az utat. Kercaszomorra beérve szép kis templom fogadott minket hangos harangzúgással, hívogató levendulákkal, kertjében ősi magyar gyümölcsfákkal. Épp nekiálltam elővenni a fényképezőt, amikor öblös hang köszöntött ránk mosolyogva, tulajdonosa a helyi lelkész, nagydarab, csupa mosoly férfi, aki kedvesen invitált minket a vasárnapi misére. Próbálkoztam egy "csak nézelődni jöttünk"-kel, de addig beszélgetett velünk, míg végighallgattuk az istentiszteletet, mely közben többször is "budapesti vendégeink"-ként aposztrofált minket, és külön hozzánk is intézett néhány mondatot.  
 Magyarszombatfa felé vettük az irányt, az országúton a dombocskákat lejtők követték, majd megint emelkedő, megint lejő. Így hullámvasutaztunk egészen Gödörházáig.
Magyarszombatfán minden második házban fazekas mester lakik, árulja portékáját. Gyönyörű kézműves kancsókat, tányérokat, poharakat nézhetünk, fogdoshatunk és vásárolhatunk meg, minket azonban ez most nem késztetett megállásra. 
Gödörházán megszemléltük a helyi haranglábat, ami egyébként majd minden településen található az Őrségben, ugyanis a protestáns templomokban nem helyezhető el harang, illetve a falvaknak sokszor pénzük sem volt arra, hogy templomot építsenek, ezért külön kis tornyocskákat emeltek a harangok számára. A legrégebbi harangláb a Pankaszi Szoknyás Harangláb, mely 1755-ben épült, a gödörházi pedig 1790-ben. A tájékoztató tábla kérésének megfelelően nem kondítottuk meg a harangot (ami egyébként addig az eszembe sem jutott, utána azonban nehéz volt megállni), nehogy azt higgyék a helyiek, hogy meghalt valaki, vagy tűz van, vagy árvíz. Férfi halálakor egyébként 3-szor, nő halálakor pedig 2-szer kondítják meg a harangot. 
Haladtunk tovább Velemér felé, az emelkedőkből már nagyon elegünk volt. Ha megláttunk egyet messziről, kétségbeesetten néztünk egymásra. Aztán mindig kiderült, hogy nem is olyan hosszú, nem is olyan meredek, és a végén ott a lejtő, ami bőségesen kárpótol a megpróbáltatásokért. 
Csendes házak között haladtunk tova, a kertekben és a réteken tehenek vagy szürkemarhák legeltek. Gyönyörködtünk a népi építészet fennmaradt házacskáiban, s azon tűnődtünk miből élnek itt az emberek, és mit csinálnak vajon  szabad idejükben. 
Egy óra körül elértük a veleméri fénytemplomot. Valamikor a XIII. század végén építették. Az épületet  Aquila János 1377 körül készült freskói díszítik.

Miért is fénytemplom? 

A templom tájolása és alaprajza, illetve az ablaknyílások az ősi naptisztelet őrzik, tervezésekor figyelembe vették a nap járását, így több fényjáték is megfigyelhető a templomban, sőt matematikai rejtélyek is felfedezhetőek. Érdemes végignézni ezt a videót.  
Megfigyelték, hogy a téli napforduló hajnalán besütő nap a betlehemi csillagot világítja meg.
A nyári napforduló idején az első fény a Madonna köpenye alatt bújó oltalmat kérő lelkeket világítja meg - jelezve, hogy ekkor számukra is van kegyelem.
Napéjegyenlőség idején az utolsó sugarak egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a megfeszített Krisztust.
A Pokol, a templom jobb felső homlokzatán soha nem kap fényt, a kis ördög mindig a sötétben bolyong. 
Velemérről a hosszú pihenés után Szentgyörgyvölgy felé vettük az irányt, ahol mindenképp szerettem volna megnézni a református templom fakazettás mennyezetét, mely igazi csemegének ígérkezett. Persze megint emelkedők következtek, mire elértünk a templomhoz, az ég beborult, dörgött és villámlott a távolból, úgyhogy nem álltunk neki a templom keresgélésének, hanem jó ütemben tekertünk vissza Bajánsenye-Dávidháza felé. 
Szerencsére az úton több jelentős emelkedő nem állta utunkat, így egész hamar letekertünk 6 km-t és már csak alig 1 km volt hátra a célig, amikor nyakunkba szakadt az eső. A víz még nem is volt baj, felvettük az esőköpenyünket. Azonban olyan erős széllökések kísérték a vihart, hogy teljes erővel tekertem a pedált, mégis egy helyben maradtam. Végül kemény munkával sikerült elérni a kiindulási pontunkat, ahol visszaadtuk a kölcsön kerékpárt, bepakoltunk az autóba, és visszaautóztunk a templomhoz. 
A festett, felhőmotívumokkal díszített fa mennyezet, a középső virág motívum felirata pedig:
 "E hely nem egyéb, hanem Istennek háza és a Mennyeknek kapuja, melyek igen szerelmetesek a Te hajlékaidon Seregeknek Ura."

A templom elbűvölt minket, sokat időztünk odabent, de az eső nem akart elállni, sőt egész délutánra és éjszakára is esőt mondott, így letettünk az esti sátorozásról és hazafelé vettük az irányt.