A Zengő oldalában, avagy a bánáti bazsarózsa hűlt helye

Nyílnak a rózsák a Mecsekben! - kaptam fel a fejem egy facebook bejegyzés láttán - Idén elkapom őket! - gondoltam, de egy héttel csúszott a túra. No, sebaj, talán még így is telibe kapom a virágzást, nem úgy, mint tavaly, amikor túl korán mentem, vagy tavalyelőtt, amikor kicsit későn. 

Nos valóban, sem kicsit későn, sem túl korán nem volt, hanem NAGYON későn. Legnagyobb meglepetésemre csupa elvirágzott tövet találtunk. Úgy látszik az áprilisi kora nyár és a májusi tél teljesen összezavarta a bánáti bazsarózsákat. Végül erre az egyetlen virágzó szálra leltünk. 

 

Talszuper áltunk viszont helyette lenvirágos, tűcsökciripelős réteket, madárdalos hajnalt, tavaszi napsütést és szuper beszélgetéseket. 

Szerintem ez a fehér madársisak, csak furcsa, hoyg ilyen sárga a színe.

Madársisak kosbor

Vitézkosbor (esetleg majomkosbor)  és nagyezerjófű

 

Ez most majom, vagy vitézkosbor? 

Ez pedig egy riadt nyúl.  Vidáman ugrándozott a réten felén, valósíznű az erős szélnek köszönhetően nem érezte a szagunkat, majd döbbenten leült, hatalmas füleit hegyezve bámult ránk. Mi is moccanatlanul álltunk, vártunk, mi lesz?  Végül pánikszerű vágtába kezdett, egyenest felénk... Végigsvenkeltem, ahogy elnyargalt előttünk. 

Ezen a réten is számtalan nyúl virgonckodott. Mi meg mozdulatlanul napoztunk tőlük pár méterre.