Idén is vonzott a Mecsek bánáti bazsarózsáinak látványa, reménykedtem, hogy hatalmas rózsaszín virágmezőket fogok találni, így felkerekedtem kis családom egy részével, hogy együtt örvendezzünk a feltehetően pompás látványnak.
Az idő húsvét hétvégére nem volt épp melegnek mondható, ráadásul erős szél fújt, mi azért lelkesen vágtunk át a réteken. Jöttünkre a rét menti bokrokból két őz ugrott ki közvetlenül előttünk, a frászt hozva ránk. Épp azt lestük, hol rejtőzhettek a bokorban, amikor egy harmadik is átvágtatott a hátunk mögött. Képzelem, ők hogy félhettek tőlünk, ha menekülőre fogták!
Mindenesetre a nap hol felhő mögé bújt, hol kisütött, olyankor azonban a táj különös fényekben fürdött.
Nagyon szép, tágas, harsogóan zöld fűvű rétek közt haladtunk, amikor a hátunk mögül egy autó dudált ránk, benne egy morc arcú férfi ült. Elhajtott mellettünk, ránk se pillantva. Ezen kicsit csodálkoztunk. Aztán az egyik elágazásnál utolértük.
Vidám, energikus úr pattant ki az autóból, arcán nyoma sem volt a morcosságnak. Barátságosan ránk köszönt, megkérdezte, merre tartunk. Mondtuk, hogy rózsákat keresünk. Erre egész fellelkesült, és elvezetett minket A réthez. Minden tőről volt egy kis története, amit én lelkesen hallgattam. Sajna a rózsák legtöbbje még csak bimbós állapotban volt, ami pedig kinyílt, arról nem sikerült értékelhető képet készítenem. Végül lefotóztam a rögtönzött vezetőnk havasi gyopáros kendő mögül kukucskáló túramaciját, és elindultunk a Zengő csúcsa felé.
Feszült figyelemmel vártuk, hogy mikor éri el a napsugár a rét közepén álló fát. Sokszor suhant el mellette, aztán mögötte vágtatott, majd előtte húzta a csíkot, végül aztán mégis fényárba borította. Csak azt az egyetlen fát. Hirtelen életre keltek a levelek, csupa zizegés es életöröm es ígéret volt az a fa, ahogy a pódiumra lépett. Különleges volt ez a leveleken táncoló sugárözön.
Azt hittem, csak nekem támadt az a gondolatom, hogy ebben a fa keretben kiválóan lehet fényképezkedni. De aztán az oda vezető kitaposott kis ösvény ráébresztett, hogy más is meglátta már ebben a lehetőséget.
A Zengő 689 m magas csúcsán emelkedő kilátóból remek a panoráma.
Lefelé megtaláltuk a tavalyi medvehagymás rétet. Idén még nem virágoznak. Szedtünk is néhány maroknyi levelet.
Végül jöjjenek az út közben talált virágok:
 |
| bodzaszagú ujjaskosbor |
kutyatej és héricsek minden mennyiségben
 |
| bánáti bazsarózsa döngicsélő dongókkal |
bimbózó nagyezerjófű és farkas kutyatej
Hunyor levele. Nagyon tetszik, hogy az a száraz levél még mindig fogságban tartja a levelek végét.
 |
| lednek |
tüdőfű és erdei gyöngyköles
Mire leértünk a hegyről esni kezdett az eső. Ideje volt táborhely után nézni, és sátrat verni, de az már a következő bejegyzés témája lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése