B.Ú.É.K

Szeretem a hajnalt. Így télidőn nem is kell hozzá nagyon korán kelni. A levegő csípős, a táj deres. Az emberek többsége még alszik, vagy legalábbis nem dugja ki az orrát a fűtött lakásból. 

A falu csendes házai között a szél se rezdül. Szaporán lépkedek, sietek a TÓ felé. Már messziről látom, a víz visszatükrözi a rózsaszín ég alját.

A strand nyitva, a vízben csak a kacsák ringatóznak. 

Messzire viszi a csöndet a víz. 

Közben nyugat felől a nap elé párás levegő kúszik, szétszóródik rajta a kelő nap fénye. Emitt két hattyú repül fel nagy szárnycsapásokkal, amonnan vadludak érkeznek libahangjuk szétterül a Balaton felett. 

Minden pillanat más, meglepő, mégis ismerős. Rácsodálkozok, megörülök és várom a következő felvonást. 

Jó kis évkezdés ez! Reményteljes, nyugodt, sejtelmes, tele bontakozó lehetőségekkel, titokzatos mégis kiszámítható.