Körtúra a tanúhegyek mentén

 Badacsonyörs

A szállásról az aszfaltút mentén haladtunk egy kis darabon Örs felé. A út mellett mindenfelé magasan állt a víz. 

Badacsonyörs szélén vezető út mellett barátságos játszótér adta meg az alaphangulatot. A távolban a Gulács kúpja látszik. 

A falu vége felé egyre inkább elhagytuk a házakat, ilyen romantikusan borultak felénk a bokor ívek. 

Falusi hangulat a Gulács lábánál. 

Vicces nevű utca. Persze a térkép nem jelzi...

Szőlősorok fölött úszik a köd.

Takaros parasztház a hegy lábánál. Itt kanyarodtunk el a Tóti-hegy felé. 

Tóti-hegy

A hegyet körülvevő szőlősorok mentén érdekfeszítő beszélgetést folytattunk a szőlőkarók helyes és helytelen kifeszítéséről - mint abszolút gyakorlott szakemberek - s megállapítottuk, hol van helyesen kifeszítve, és hol teljesen elhibázott a munka. Ez itt alant egy példaértékű, Robinak örök mementó: ilyen lesz az övé is, ha nyugdíjba megy! Majd mi megszakértjük!

Elöregedett szőlőtőkék.

Hatalmas öreg pöfetegeket is találtunk. 

Kilátás a Tóti-hegy tetejéről. Előttünk a Gulács, a háttérben a Szent György-hegy. 

Csobánc. A Tóti-hegy csúcsáról teljes körpanoráma, szinte az összes Balaton-felvidéken található vulkáni kúp megtalálható. 

Jobbra a Csobánc, a távolban, szemben Somló. 

Egy kis bazaltszirt, csúcsa egyenest a Badacsonyra mutat. 

Lefelé a hegyről. Szintén egy példaértékű karózott ültetvény. 

Gulács felé

Ekkor már kissé csalódottan haladt a társaság nagy része, azt hittük a Tóti-hegy lábánál az Istvándi-pincészetben ebédelni fogunk, de az internetes információkkal ellentétben, az étterem zárva volt. Így aztán gyorsuló léptekkel haladtunk badacsony felé. De az biza, még 10 km!

Rejtőzködő. 

Szintek

Újra a Szent György-hegy.
A gulácsi hegy csúcsára már nem másztunk fel, csak a szoknyáján haladtunk, csupa kidőlt fa között -  az előző hetek csapadékos időjárása megtette a magáét.
Miközben a recsegő ágak között fúrtuk át magunkat már csak a kaja lebegett a szemek előtt. 

Badacsony

Badacsonyi piros jelzésen haladva belebotlottunk aez egykori kőbánya maradványiba. Rám sokkolóan hatott. Talán már a késői óra miatti sötét erdő, vagy az egykori munkatábor romjainak látványa tette? Mindenesetre meglepve és borzongva olvastam a tájékoztató tábla sorait. Nem számítottam ilyen információra!

A második világháborúban munkaszolgálatosok dolgoztak itt. A Rákosi-korszakban kényszermunkatábort létesítettek itt szovjet minátra. 1949-től politikai foglyok, rendszer ellenségei, de legfőképp kulákoknak minősített alföldi gazdák, illetve a reakciós szüők munkaszolgálatra rendelt kiskatona fiaik bontották itt a követ. Nagy Imre kormánya 1953-ban megszüntette az internálás intézményét, de az egykori rabok közül sokakat börtönbe zártak. Az internálást véglegesen Kádár 1960-as amnesztiarendelete szüntette meg. (forrás: index.hu)

A két badacsonyi bazaltbányában, a tördemici és tomaji kőfejtőkben 1905-ben alapította a tószegi Freund család. A bányák működésének 60 évében összesen 12 millió tonna bazaltot hordtak el innen az országba. Az orzság bazalt utcaköveinek nagy része innen származik. 

Az 1950-es években környezetvédelmi okokból sikerült megszűntetni a kőbányázatot. 

Nehéz léptekkel hagytuk el a tábort. A piros jelzés végül a Rózsakőnél torkolt az aszfaltútba. még egy utolsó naplemente fényeivel kísért pillantást vetettünk a Balcsira és szemközt a fonyódi hegyekre, majd beültünka  Kisfaludy-vendéglőbe, ahol a Gasztorhegy program keretében igazi ínyencségeket és kiváló forralt bort fogyasztottunk.