Miután a Balatonnál egy hatalamas hattyú kitotyogott a partra, és volt szerencsém közelről megszemlélni a lábát, másnap szembejött velem egy cikk, mely azt taglalta, hogy miért nem fagy meg a vízimadarak lába a téli hidegben.
A titok, hogy a madarak az evolúció során kifejlesztettek egy ellenáramú hőcserélő rendszert a lábukba. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szív felől érkező meleg vért szállító vénák és a szív felé tartó kihűlt vért szállító vénák szorosan egymás közelében haladnak, szinte egymásba gabalyodnak, ezért a meleg vér fel tudja melegíteni a talaj felől felfelé haladó kihűlt vért. Így aztán a szívbe sem a olyan hideg folyadék érkezik, mint amilyen a talpból indult.
A műszaki életben tapasztalt gyakorlat és a számítások szerint is ellenáramú hőcsere sesetén a hőfelvevő közeg jobban felmelegedhet, mint amennyire a hőleadó lehűl.
Hol használunk a gyakorlatban ellenáramú hőcserélőket?
Pl. szellőztető rendszereknél, autó- és egyéb klímaberendezéseknél.
Csak lazan kapcsolodik, de mindig elcsodalkozok, hogy nem oldottak meg legalabb a tombhazakban, hogy az elhasznalt melegviz futse a lakasokat, illetve, hogy a hideg meg hutse, legalabb a lepcsohazat, ha mast nem. Lehet, ha nem is eri meg?
VálaszTörlésJó gondolat, bár szerintm ehhez nem elég az a víz, amit mosogatásra, fürdésre használunk.Mire elér a lépcsőházig, kihül.
Törlés