Könnyed délutáni sétára vágytam a frissen esett hóban. Az ilyen fehér, hóesős alkalmakat azonnal ki kell használni, mert ritka kincs manapság. Így aztán örömmel konstatáltam, hogy van rá időm, és felugrottam Csillebércre. A sárga jelzésen indultam a Sorrento-sziklák felé. Szép porcukrosak voltak a fák, a hó finoman kemelete a törzsek ívét és struktúráját.
Csak párszor jártam még ezen az úton, és mindig meglep, miylen szép, vadregényes ez az ösvény, ahhoz képest, hogy Budakeszi-Budaörs-Budapest határán van. Ráadásul nem csak a kirándulók járják, hanem sokszor jönnek erre "haza" a budakeszi lakosok is. vagy csak a falu szélén lakók ugranak ki kuytát sétáltatni.
Sorentónál felmentem a a közeli csúcsra is. Itt sem jártam még soha.
A fák között épp nyílt egy kis rálátás a szemközti csúcsra.
Innen elhagytam a sárgát és átsétáltam a Kopárok lankáihoz, a Farkas-hegy felé.
Felhős naplemente fogadott, mégis érdekes színek jétszottak az égen.
Meglepve tapasztaltam, hogy eltűnt a
farkas-hegyi vitorlázó repülőgép szárny emlékmű, melyet 2017-ben cseréltek le vadonat újra. Mint kiderült, idén
március 11-i orkán tépte le az egyik szárnyat, és úgy tervezik, megerősíitk és visszahelyezik. Ezek szerint több, mint fél éve nem jártam arra!
Pedig a hegy igazán megérdemelné a rendszeres látogatást! Emlékszem mennyire
szerettem erre járni a kutyámmal. Igaz, idén inkább a
Csillebérc környéki erdőket részesítettem előnyben.
Ez a 8 km-es körtúra két és fél óra feltöltődést jelentett nekem. Olyan volt, mintha nyaralni mentem volna munka után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése