Körséta az őszi erdőben: Bükkös-patak, Lajos-forrás, Vaskapu-szurdok

Könnyed, beszélgetős őszi sétára indultunk lányommal és a kutyával a Pilisbe. 

Ezúttal Dömörkapu-vízesés volt a  kiindulási pontunk és ide is tértünk vissza.

Az rozsdavörös levelek között kanyargó Bükkös-patak idilli völgyében vezet a zöld kereszt jelzés. Ahol csak lehetett, letértünk az aszfaltozott útról, azt meghagytuk a biciklistáknak. Így sokkal izgalmasabb és szebb az út. 

A Lajos-forráshoz a kék kereszt jelzésen vezet fel az út, egy meredek keskeny ösvényen. Itt az egykori Ságvári Endre turistaház romjait szemléltük meg belülről.

Az elhagyott turistaház padlása.
Állítólag (az Index szerint)  2019-re az egész épületet felújítják. Illetve felújították. Szerintem nem sikerült...

A Lajos-forrás melletti napsütötte réten megebédeltünk, kanál híján kézzel csipegettük a paprikás krumplit.
Majd a sárga jelzésen folytattuk utunkat a Cseresznye-hegy felé.

 Egy ponton balra kitérőt tettünk a sárga kör jelzésen, amely a Csepel-forráshoz vezetett. Itt találtuk ezt a légiesen könnyed óriás zsurlómezőt.  Nevét onnan kapta, hogy régen ezzel súrolták az edényeket...
Állítólag a patakban bolharákok is élnek, amik ártalmatlan jószágok és oldalukon lapítottak - tudtuk meg az értékes információt a tájékoztató tábláról. 

Hamarosan elértük a Vasas-szakadékot, mely egykori vulkáni agglomerátum, azaz porból és nagyobb kőzetdarabokból áll. Majd az évmilliók során a természet ereje lekoptatta, a hőingadozás következtében repedések keletkeztek rajta, ez itt akkora, hogy át is sétálhatunk rajta. A szikla 250 méter hosszú, a szakadék maga szerintem max. 100 méter, de ez csak egy női becslés. A végén kőomladék zárja el az utat, illetve a szikla alatt barlangban folytatódik az út. Ide nem másztunk le. 

A sárga jelzés és a zöld jelzés találkozásánál az út visszakanyarodik. Itt található a Kőhegyi-tó hűlt helye. Ezzel a kiszáradt fával szavannai hangulatot idéz. 

A kiszáradt Kőhegyi-tó. 

A zöld jelzésen lefelé haladva hamarosan elérjük a Bükkös-patakot. A patakmedret követve elérjük az Anna-völgyi vízesést, ahol azonban nem zubogott a víz, inkább a föld alól bújt elő valahogyan. 

Egy darabig még a patakmeder mentén botladoztunk, aztán meguntuk az arcunkba csapódó faágakat és a bokatörő kavicsokat, és rátértünk inkább az patak mellett haladó aszfalt útra. Így értük el a Dömörkapu RENGETEG nevezetű hipster vendéglőt, ami szemmel láthatólag a fiatalokat célozta meg, mint célközönséget.
Az ajtaján lévő tájékoztató tábla szerint "Élő Tinder kísérlet" eseményt is szervez.  (Más szóval ismerkedős esteket. )
Ezen kívül fűszeres kertjében kint van a "Szedd magad" tábla.
Szóval roppant jó hangulatú hely, bár jelen pillanatban rajtunk kívül egy lélek sem járt arra. 

Innen már csak 200 méterre parkolt az autónk, így hamarosan útra kelhettünk otthonunk felé, és araszolhattunk  a Hazafelé Tartó Autósok Erdejében. 

Összességében egy kellemes 15 km-es körtúrát tettünk a  Visegrádi-hegységben, izgalmas látnivalókkal, szép őszi fák között. 

Holdvilág-ároktól Dömör-kapuig

A Holdvilág-árok bejárata Kiskovácsiban található, magán az árkon a piros kereszt jelzi az irány. Persze jelzés nélkül sem lehet eltévedni, hiszen két meredek hegyoldal között kanyarog végig az út, a szurdok mélyén pedig kis patak csordogál.

Már amikor csordogál. 

Időről-időre ugyanis szinte teljesen eltűnik, máskor pedig megvadulva hömpölyög végig a völgyön, magával sodorva fákat, hidakat, turista csoportokat is. Mivel már régóta nem esett sok csapadék, most erejéből csak csendes csobogásra telik. 

Varázslatosan szép szurdokvölgybe így december elején dél körül épp besüt a nap, megcsillan a fák lekopaszodott ágain. 

Az októberben a színes falevelek ezzel szemben sötétséget borítanak a völgyre.

 A víz-mosta sziklafal jellemző eleme a szurdoknak.

Hamarosan elérkezünk a Meteor létrához.

Itt kiöblösödik a völgy, egykori vulkán működésekor keletkezett sziklákon ücsörögve gyönyörködhetnénk a létra mellett lezúduló vízesésben, ha lenne, de most éppen az sincs. 

Így bejárjuk az ősember barlang mindkét ágát, a gyerekek izgatottan törtetnek előre elemlámpájukkal. A létra felett hatalmas kidőlt fatörzsek ívelnek át, rajtuk több méter lelógó borostyán.

 A létrán felmászva folytatódik még néhány méteren a vadregényes szurdok.

Valószínűleg ez a rész több napos esőzések, vagy olvadás után teljesen járhatatlan.  Térdig süppedünk az avarban, talpunk alatt öklömnyi sziklák görögnek.

Kiérve a szurdokból egyre meredekebben visz felfelé az út, lekívánkozik rólunk a téli kabát. Átváltunk a piros négyzet jelzésre, s kb. fél órás sétával elérjük a Lajos-forrást, utunk legmagasabb pontját (461 m). Ez a rész számomra mindig kiábrándító volt, a forrás környéke lekövezve, sok  látogató, többen autóval érkeznek, a csomagtartóban marmonkannák, azokat töltik meg a forrás vizével. Menjünk tovább! Innen már az árnyékos oldalon (zöld háromszög) vezet az út, érezzük is a hideget a kabáton keresztül is.

Kb. 2 km-es sétával érjük el a Kőrösi Csoma Sándor kilátópihenőt, ahonnan szép kilátás kínálkozik a Bükkös-patak völgyére.

A patakon néhol összefüggő a jégpáncél, több helyen is élvezettel dobálják a gyerekek a követ a befagyott vízre.

A vízesés Dömör-kapunál ezüstös fényben pompázik.

Sajnos, ilyenkor télen már nem visz innen  busz Szentendrére, így újabb fél órás sétával érjük el a Szentdenre-Pilisszentlászló országutat, ahol végül felszállhatunk a buszra.