Körséta az őszi erdőben: Bükkös-patak, Lajos-forrás, Vaskapu-szurdok

Könnyed, beszélgetős őszi sétára indultunk lányommal és a kutyával a Pilisbe. 

Ezúttal Dömörkapu-vízesés volt a  kiindulási pontunk és ide is tértünk vissza.

Az rozsdavörös levelek között kanyargó Bükkös-patak idilli völgyében vezet a zöld kereszt jelzés. Ahol csak lehetett, letértünk az aszfaltozott útról, azt meghagytuk a biciklistáknak. Így sokkal izgalmasabb és szebb az út. 

A Lajos-forráshoz a kék kereszt jelzésen vezet fel az út, egy meredek keskeny ösvényen. Itt az egykori Ságvári Endre turistaház romjait szemléltük meg belülről.

Az elhagyott turistaház padlása.
Állítólag (az Index szerint)  2019-re az egész épületet felújítják. Illetve felújították. Szerintem nem sikerült...

A Lajos-forrás melletti napsütötte réten megebédeltünk, kanál híján kézzel csipegettük a paprikás krumplit.
Majd a sárga jelzésen folytattuk utunkat a Cseresznye-hegy felé.

 Egy ponton balra kitérőt tettünk a sárga kör jelzésen, amely a Csepel-forráshoz vezetett. Itt találtuk ezt a légiesen könnyed óriás zsurlómezőt.  Nevét onnan kapta, hogy régen ezzel súrolták az edényeket...
Állítólag a patakban bolharákok is élnek, amik ártalmatlan jószágok és oldalukon lapítottak - tudtuk meg az értékes információt a tájékoztató tábláról. 

Hamarosan elértük a Vasas-szakadékot, mely egykori vulkáni agglomerátum, azaz porból és nagyobb kőzetdarabokból áll. Majd az évmilliók során a természet ereje lekoptatta, a hőingadozás következtében repedések keletkeztek rajta, ez itt akkora, hogy át is sétálhatunk rajta. A szikla 250 méter hosszú, a szakadék maga szerintem max. 100 méter, de ez csak egy női becslés. A végén kőomladék zárja el az utat, illetve a szikla alatt barlangban folytatódik az út. Ide nem másztunk le. 

A sárga jelzés és a zöld jelzés találkozásánál az út visszakanyarodik. Itt található a Kőhegyi-tó hűlt helye. Ezzel a kiszáradt fával szavannai hangulatot idéz. 

A kiszáradt Kőhegyi-tó. 

A zöld jelzésen lefelé haladva hamarosan elérjük a Bükkös-patakot. A patakmedret követve elérjük az Anna-völgyi vízesést, ahol azonban nem zubogott a víz, inkább a föld alól bújt elő valahogyan. 

Egy darabig még a patakmeder mentén botladoztunk, aztán meguntuk az arcunkba csapódó faágakat és a bokatörő kavicsokat, és rátértünk inkább az patak mellett haladó aszfalt útra. Így értük el a Dömörkapu RENGETEG nevezetű hipster vendéglőt, ami szemmel láthatólag a fiatalokat célozta meg, mint célközönséget.
Az ajtaján lévő tájékoztató tábla szerint "Élő Tinder kísérlet" eseményt is szervez.  (Más szóval ismerkedős esteket. )
Ezen kívül fűszeres kertjében kint van a "Szedd magad" tábla.
Szóval roppant jó hangulatú hely, bár jelen pillanatban rajtunk kívül egy lélek sem járt arra. 

Innen már csak 200 méterre parkolt az autónk, így hamarosan útra kelhettünk otthonunk felé, és araszolhattunk  a Hazafelé Tartó Autósok Erdejében. 

Összességében egy kellemes 15 km-es körtúrát tettünk a  Visegrádi-hegységben, izgalmas látnivalókkal, szép őszi fák között. 

Vaskapu-szikla

Vasárnap délutánra napozással egybekötött rövid erdei sétát terveztünk a lányommal. 

Erre a célra a Vaskapu-szurdok és a a Vaskapu-szikla egyáltalán nem alkalmas terep. 

Ezt persze induláskor még nem tudhattuk. Pilisszentkereszt Forrás utca végén leparkoltuk az autót, és innen indultunk toronyiránt a Vaskapu-szurdok felé. Ekkor a nap még kellemesen sütött, de amint beértünk az erdőbe, a  friss lombkorona különös, zöld búraként borult fölénk. 

Az előző hétvégék tapasztalata alapján arra számítottam, hogy tele lesz az erdő emberekkel, de alig-alig találkoztunk néhánnyal. Talán elriasztotta őket, hogy az ösvény viszonylag rövid távon 500 m-t emelkedik. Az igencsak meredek, köves hegyoldalon nem szégyelltem négykézlábra ereszkedni, és a fák gyökereibe kapaszkodva feljutni a csúcsra, ahol váratlanul szembetaláltuk magunkat a Vaskapu sziklával. 

Valójában nem egyetlen szikláról van szó, hanem egy sziklasorozatról, melyből kettő esetében hatalmas boltíves képződmény alatt juthatunk át a másik oldalra. 

 Fent a nagyobb kapu, lent pedig a kisebb kapu látható.

Valószínűleg egykori  karszttevékenység következtében lukak és barlangok is képződtek a sziklában.Ebben a barlangban lakik valaki! Kalapjában adományt gyűjt.

Több sziklacsúcsot meghódítva értük el a hegy legmagasabb pontját, ahol egy tisztásra jutottunk.

Napozni mégsem tudtunk, lévén köztünk és a nap között ekkor már felhők sokasodtak. 

Rengeteg virág nyílt az erdőben. Láttunk kankalint, daravirágot, holdviolát, tüdőfüvet, árvacsalánt, valamint rengeteg ibolyát is. Gyönyörű, élén színekben pompázott az erdő alja. Ez talán valamilyen szegfű féle.

 Úgy terveztük, hazafelé egy könnyebb utat választunk, a Vaskapu-völgy felé, ahol már jelzett túristaút visz. A tisztásról széles autókerék taposta földúton indultunk lefelé, mely hamarosan eltűnt a kidőlt fák alatt.  Sokszor el sem tudtuk képzelni, merre fogunk tovább menni. Hol a fák törzse alatt kúsztunk, hol átmásztunk rajtunk, hol egyenesen a fatörzseken vezetett az ösvény. Látszott, hogy egykor a vizmosásban kényelmesen járható út vezetett, de itt most erre még jó ideig nem számíthat senki. 

Az ösvényt végig ibolyacsokrok szegélyezték. Néhány km után végre rátértünk a piros kereszt jelzésre, itt már eltakarították a kidőlt fákat, hamarosan kényelmes sétával elértük a falu szélét is. 

A nehézségek ellenére kalandos és gyönyörű utat találtunk, melynek legnagyobb előnye, hogy erre bizony rajtunk kívül nem járt senki, így valóban érezhettük a természet nyugalmát.