A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budafok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budafok. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 5., szombat

A Törley-birodalom nyomában Budafokon

Törley József, miután Grazban elvégezte a kereskedelmi akadémiát,  Teofil Roederer francia pezsgőgyárosnál kezdett dolgozni. 1882-ben elhatározta, hogy franciaországi tapasztalatait itthon kamatoztatja. Olyan helyet keresett az országban, ahol a talaj és a klíma hasonlít a Champagne-i adottságokhoz. Szőlőültetvények tekintetében Etyeket találta alkalmasnak erre a célra, innen szállíttatta a szőlőt Budafokra (Premontrei), ahol szintén - Champagne-hoz hasonlóan - mészkőbe vájt pincéket talált, ami elengedhetetlen a jó pezsgő gyártásához. 
Itt aztán valódi kis birodalmat alakított ki. A pezsgőgyár mellé tágas villát építtetett a családnak, hatalmas kertjének felső részében pedig, halála után felesége, Sacelláry Irén emeltetett mauzóleumot a számára és a másfél évesen elhunyt kislányuk számára. Mindhárom épület a család építésze, Ray Rezső Vilmos tervei alapján épült.
A mauzóleum állapota meglehetősen siralmas, csak engedéllyel látogatható. Bár kívülről  lelkes lokálpatrióták helyreállították, belülről salétromos, omló falakat találtunk, szétvert fehér márvány főoltárt, és felismerhetetlenségig megkopott, egykor gyönyörű falfestményeket.

Pedig a Törley-mauzóleum hazánk legnagyobb sírépítménye. 1909-ben, szecessziós-neobizánci stílusban épült. A homlokzat domborműveit Damkó József szobrász készítette.


A kriptában helyezték el a Törley-család sírboltjait, azonban 1957-ben feldúlták a szarkofágokat, valószínűleg ékszerek után kutattak a fosztogatók. A család földi maradványait pedig szétszórták a kertben, innen később ismeretlen helyre kerültek a csontok. (A kripta jelenleg a látogatók elől el van zárva, mivel életveszélyesnek nyilvánították)
Ilyen volt fénykorában>>    
A templom kupolával fedett hajóteréhez egy szentély csatlakozik. Akkor újdonságnak számító rabicolt boltozatának már csak málló maradványai láthatók.

A kupolán sorakozó ablakokat egykor Roth Miksa műhelyéből kikerült  üvegmozaik borította, ma örüljünk, ha van benne üveg.
Az oldalfalakon Jézus életéből láthatnánk falfestményeket, ha nem mállottak volna mostanra teljesen szét.   Ilyen volt fénykorában>>
Idegenvezetőnk elmondása szerint a mauzóleum építése a család éves bevételének töredékét jelentette csupán akkoriban, manapság azonban megfizethetetlenül magasnak bizonyulnak a műemlékvédelem számára. 
A mauzóleum alatti kertben magasodik a Törley-villa, ami ma a sugárbiológiai intézetnek ad otthont, ezért sajnos nem is látogatható, csak messziről, a kapuból vetettünk rá egy vágyakozó pillantást. 
A pezsgőgyárat alapításakor Louis Francois és más francia szakemberek segítségével látták el megfelelő eszközökkel. Törley sokáig szorosan együttműködött "Francois Lajossal"-sal, azonban egy idő után megromlott a kapcsolatuk, és Francois saját üzletet nyitott. 
Törley nem csak kiváló üzletembernek bizonyult, hanem számtalan technikai újítást is kifejlesztett a pezsgőgyártás terén. Bár a  milleniumi kiállításon már a "császári és királyi udvari szállítók" címet viselte, s Bécsben is nagyra tartották a "magyar pezsgőt", idehaza azonban nem volt igazán nagy sikere. 
Halála után a gyárat rokonok vezették a második világháborúig. A háborúban bombatalálat érte, így mire államosították, már alig látszott rajta az egykori dicső múlt, összesen 4 alkalmazott dolgozott benne.
Ma a gyár újra évi 12-14 millió palack pezsgőt termel, visszahódítva helyét a pezsgőpiacon. Bemutató terében egész falat betöltő Zsolnay-mozaikban gyönyörködhetünk.

2017. június 8., csütörtök

12 dolog, amit sosem hittem volna Budafoktról

Budafokon életem utolsó 25 évében számtalanszor átutaztam autóval, és nem tetszett, amit láttam. hatalmas lakótelep között visz az út, majd omladozó, egykor szebb napokat megélt házak között halad tovább. Nem is gondoltam arra, hogy itt is kincsek rejtőznek, míg egy kollégám tavaly beszélt nekem Borvárosról. Ez felkeltette az érdeklődésemet, és barátnőmmel egy tavaszi délután elindultunk felfedezni a környéket. Kicsit csalódottak voltunk, mert bár végigsétáltunk a település legrégebbi utcáján, magunkba szívtuk sokat sejtető hangulatát, a kapuk mögött borospincéket sejtettünk, megtaláltuk a környék nevezetes kastélyait és felfedeztük Törley mauzóleumát is, mégsem tudtunk közel jutni hozzájuk. Ezután a neten kutakodtam, de elég nehéz volt összeszedni információkat, míg végül véletlen szembe jött velem a Budafoki Pincejárat reklámja.  
Úgy tűnik az információáramlás a pincejárat ellenére sem tökéletes: például egyes pincék továbbra is csak bejelentkezés után látogathatóak (Törley Pezsgőgyár), valamint az egyes állomások nyitvatartási ideje is eltér egymástól, és nem minden esetben illeszkedik a járat menetrendjéhez. Mindezekről  egy sort sem olvastam a tájékoztatóban! A helyszíneken azonban már be lehetett szerezni a vonatkozó szórólapokat. Szóval a szervezés még nem tökéletes, ellenben reményteljes! 
Íme Budafok legrégebbi utcája. Hangulatát meghatározzák a még meglévő műemlék épületei, valamint a házak mögött a hegyoldalba mélyen benyúló pincék. A hegytetőn azonban új családi házak épültek, erkélyükről akár még a Gellért-hegy is látszik.
A továbbiakban a bejegyzés speciális módon folytatódik. Tesztet készítettem, és lehet tippelni a helyes válaszokra. Az űrlap kitöltése után a visszajelzésben azonnal olvasható lesz a helyes megfejtés! A Submit/Elküld gomb megnyomása után tekerj az oldal tetejére és válaszd a "View your score" linket. Itt ellenőrizheted a helyes válaszaidat!
A megfejtők között ingyenes, egy éves  blogolvasó bérletet sorsolok ki!
Kezdődjön a játék! 
Amnneiyben mobilról nézed, lehet, hogy nem látszik az űrlap. Használd ezt a linket: Ugrás a tesztre!

2017. június 3., szombat

Budafok, a szőlő és a bor városa

Budafokon, avagy korábbi nevén Promontoron már a rómaiak is foglalkoztak szőlőműveléssel. Talán ők voltak az elsők, akik megkezdték a környék mészkövének fejtését, s kövekből a közeli Camponánál katonai tábort, őrbódékat,  utakat építettek.
A honfoglalást követően Töhötöm (Tétény) vezér téli szálláshelye lett a környék. Az első írásos emlékben a X1. században már Téténynek nevezik a települést, s az Árpád-házi királyok alatt virágzó szőlőművelés folyt a környéken, majd Mátyás király idejében vörösbort adó szőlőfajtákkal bővítették az addigi fajtákat.
Mint a legtöbb magyar falu, a török uralom alatt a környék is teljesen elnéptelenedett. Az 1700-as években Savoyai Jenő Promontoriumon kastélyt építtetett, s e körül a kastély körül megtelepedő sváb gazdák kezdtek szőlőművelésbe. Szorgos munkájuknak köszönhetően hamarosan újra felvirágzott Promontor (Budafok) és Tétény!  
A szőlőművelés mellett a terület mészkőben gazdag talaját részint külterjesen, részint tárna szerűen fejtették.   A kőzet  különleges szilárdsága miatt a  kivájt  folyosók  alátámasztás  és  boltozat  nélkül  is  megálltak. Kezdetben a kőfejtők saját maguk számára vájtak szálláshelyet a sziklákba,  később már az egész  család  itt  lakott. A világháború környékén több százan laktak olyan házakban, amelynek kéménye mellett kecske legelt. A 60-as években azonban az egészségtelen életkörülmények miatt mindet felszámolták a lakásokat.
Egyetlen épen maradt barlanglakás a Veréb utcában ma múzeum.
A bányászat során előkerülő köveket többek között a  Parlament, a Vajdahunyad vár építéséhez használták fel. A fejtés közben keletkezett járatokban pedig borospincéket alakítottak ki. Ma több mint 100 km hosszú pincerendszer található Budafok alatt.
1880-ban az egész országra kiterjedő filoxéria járvány Budafokot sem kímélte, a szőlő nagy része elpusztult, és nem is telepítették újjá. Az ekkor már hatalmasra duzzadt pincerendszer tárolókapacitása és a megépülő sör- és pezsgőgyárak a pincéket raktárként használták, illetve a háború alatt óvóhelyként is szolgáltak.
A XX. század elején a régi hagyományokra alapozva Budafokon pincemesteri tanfolyam oktatásába kezdtek, majd 1987-ben megkapta a Szőlő és Bor Városa oklevelet. 

A település első utcája a Brunnthal, azaz a Péter Pál utca. 
Egy jellegzetes ház az utcában ma és 1979-ben (Forrás: Fortepan)

Az utca hangulatát meghatározzák a még meglévő műemlék épületei, valamint a házak mögött a hegyoldalba mélyen benyúló pincék. A hegytetőn azonban új családi házak épültek, erkélyükről akár még a Gellért-hegy is látszik.
Számos borház alakult ki, melyekben ma  borkóstolókat, rendezvényeket szerveznek. Seybold Frigyes 1883-ban, alapította ebben az utcában a pincészetét,  mely présházának előterében  áll az 1895-ben készült díszes 216 hektoliteres, üveggel bélelt cementhordó, melynek díszítését Zsolnay Vilmos készítette.

A barokk stílusban épült Péter Pál kápolna az 1739-ben tomboló pestisjárványnak állít emléket. A templom előtt áll a 250 éves mezei juharfa , az Ősök-fája. A Szentháromság emlékoszloppal szemben álló barokk kútról kapta a hely a Brunnthal (Kútvölgy) nevet. 

A Sacellary - kastélyt Sacellary György földbirtokos és bankár építette, leánya számára, aki feleségül ment Törley Józsefhez. A kastély  20-as évektől a 80-as évekig szanatóriumként működött.

A Törley-kastély a századfordulón épült, a francia lovagvárak mintájára. Bálterme jelenleg könyvtár. Érdekessége az épületnek, hogy itt működik az ország egyetlen sugárbiológiai intézete.
Törley József három évvel a kastély befejezése után vakbélgyulladásban meghalt. Mauzóleumát, akárcsak a kastélyt, Ray Rezső Vilmos tervezte Törley feleségének megbízására szecessziós stílusban.


A Záborszky Pince, avagy az "Ötös pince"  ma a borkultúra népszerűsítését és bemutatását tűzte ki célul. Járataiban gyönyörűen faragott műemlék díszhordó sorok között sétálhatunk.
Találhatunk itt ovális hordókat, melyeket a hagyomány szerint a jobb helykihasználás érdekében alakítottak hosszúkás formájúra, illetve láthatunk átlátszó fenekű hordót, melyben jól megfigyelhetőek  a bor alakulásának egyes folyamatai.
A pincerendszer közvetlen összeköttetésben volt a  Dunával, a hajókról egyenes a pincékbe lehetett gurítani a hordókat. Ma a járat nem használható, a kijáratot a 6-os út építésével elzárták. 
A mesterségek utcájában a borszállításhoz és a borkészítéshez kapcsolódó mesterségeket mutatnak be.
A Borutca bevezető szakaszán nagyméretű hordóvitrinek állnak,
ezek folytatásában pedig Magyarország 22 borvidéke közül Badacsony, Balatonboglár, Eger, Etyek, Mecsekalja, Somló, Sopron, Szekszárd, Tokaj-Hegyalja és Villány pincéinek jellegzetes homlokzatai előtt sétálhatunk el. 
A Borutca végéből nyíló újabb pinceágban besétálhatunk egy már üzemen kívüli betonhordóba, ami a gyakorlatban egy szoba méretű helyiség, csempével burkolva. Manapság csempe helyett acéllal burkolják a betonhordókat, mivel a bor a csempék fugáit az idők folyamán kimarta, és a csempék a borba potyogtak.
Itt csodálhatjuk meg a  pince legnagyobb fahordóját is, melyben egy tízfős csapat külön „hordóban” kóstolhatná meg a bort.

Forrás: http://heureka22.hu/latni.htm
 http://www.bpht.hu/historiak/134.pdf