Hajnali pára a Lázbérci-víztározó felett

 

Bóklászás az Upponyi-hegységben

 

Tavaszi túránk óta lázban égek, hogy szép zöld vegetációban is megnézhessem Kalica-tetőről a panorámát. Így ezen a hétvégén Upponyba tartottam, és bóklásztam a Lázbérci-víztrozó körüli erdőkben. Úgy időzíttettem, hogy a naplemente a Kalica-tetőn érjen. 

Uppony parkolójából a Csernely-patak mentén halad az út a víztározó felé. Abban reménykedtem, a patak nedves partján gombákra is bukkanok. Hatalmas gévák sárgállottak a füzek tözsén, és sárgástönkű kígyógomba bontotta a korhadó fatörzseket. Ennél több gombával nem találkoztam ezen a hétvégén. (Sajnos)

Utamat úgy terveztem, hogy felfűzzem rá Dedevár  és Bánhorváti vár romjait. Az út kalandosra sikeredett, A térképen a 300-as szintvonalat néztem útjelzésnek, azon haladtam.Kicsit  későn jöttem rá, hoyg az szintvonal, annál is inkább, mert jól érzékelhetően a vadak is ezt az útvonalat használják, elég kitaposott volt.
Útközben meglepetés panorámára bukkantam.  

Madársisak.

Bánhorváti felé haladva nagy akácoson keresztül vitt az út. Az erdő erős mézillatot árasztott, és hangosan döngött. Még a levegő rezgésén is érezni lehetett a zümmögést. 
Itt egy darabig kerülgettük egymást egy szarvasünővel. Hol ő bámult engem, hol én nézegettem őt. 

A Bánhorváti várnak csak ki (nem) hült helyét talátam meg. (forrón sütött a nap - ezért nem nevezhetem hűlt helynek) Még annyi sem maradt fenn belőle, mint Dedevárból. Az egykori kiemelkedést benőtték a bokrok, fák, fű és vadvirágok. A várárokba azonban így is sikerült belepottyannom. 

Parlagi rózsás rét a vár közelében. Megpihentem az árnyékban, és néztem a panorámát, és az égen a Holdat. Igen, a Holdat. Látható volt az égen, pedig 2 óra körül járt az idő.

Egy újabb kosbor, igaz már elirágzott. 

Szépséges vadvirágos rétek jellemzik az Upponyi-hegység eme oldalát. Szerintem ősszel tele lesz kikericcsel. 

A rétektől a Bodó-tó felé vettem az irányt. Átkeltem egy patakon. Gombákat itt sem találtam sajna. 

Úgy véltem, remek gondolat, hogy a Bodó-tó partján mohás fatörzsön ülve uzsonnázzak kicsit. Ám amikor pár perc alatt a harmadik kullancs landolt a combomon, mégis jobbnak láttam odébbállni. 
A Bodó-tó állítólag sosem szárad ki, kialakulásának legendája a Damasa-szakadékhoz köthető.  Bodó Péter a szerelme halála után bánatában  hullajtott könnye töltötte fel tavat.

Látvány a Háromkő-bércről. A két hegy találkozásánál Dédestapolcsány,  mögötte Mályinka házai.

Upponyi-szoros

Lázbérci-víztározó látványa Herkó-páter keresztjétől

Kék és zöld

Fotós akcióban

Csormolya

Míg vártam a naplementét, a hegyoldal virágait fotózgattam. 

Árvalányhajas panoráma a víztározóra

Lábam alatt Uppony

A Nappal együtt ereszkedtem le a meredek lejtőn. Amikor a nap végleg eltűnt a horizonton, én is lehuppantam az utolsó szikláról a hegy lábánál.  

Csernely-patak mentén Sátára a kohászok útján

A Kohászok útja egy hosszútávú túraútvonal, egykori vasipari központokat köt össze: Salgótarjánt, Ózdot és Diósgyőrt. A túra negyedik szakasza Sáta és Mályinka között vezet. Ennek most egy kis szakaszát jártuk be: Upponyról sétátunk át Sátára, majd vissza, összesen 10 km, kevés szint. A kihívást a patakon való többszöri átkelés jelentette. 

Az út a Csernely-patak mellett kanyarog. Ez a viszonylag nagy vízhozamú patak szállítja a vizet a Lázbérci-víztározóba. Az út többször is keresztezi a folyamot, nem is olyan egyszerű száraz lábbal átkelni rajta. Én gumicsizmát húztam, párom pedig átkelőhelyeket keresett, vagy épített, ha a szükség úgy hozta. 

Uppony, faluszéle. Innen indul az erdei ösvény. Egy hídon keltünk át, az ösvény közvetlen a patak mellett halad. 

Az első gázló. 

Gumicsizmával a víz közepéről fotózhattam. 

Újabb átkelés.

Egyensúlyozva a természet alkotta hídon. 

Patakpart bogláros szellőrózsával... 

... és keltikével.

Egy ponton aztán búcsút intettünk a pataknak, tölgyeserdőn vezet az út Sáta felé. 

Kiérve az erdőből szép panoráma mutatkozik a szemközti lankákra...

... és persze Sátára. 

Visszafelé egy erdészeti utat választottunk, ami végül szintén a patakhoz tért vissza. 

Látvány a völgyoldal erdejére a patak partjáról. 

Végül autóba ültünk és hazafelé indultunk. A dombok között kanyargó útról épp rá lehetett látni Borsodbóta házaira és templomára.