Bár már hallottam az Upponyi-hegységről, ám még sosem terveztem oda túrát, még csak bakancslistámon sem szerepelt soha. A tavaszi szünetben hirtelen ötlettől vezérelve vettük arra az irányt. Egert elhagyva elragadtatásom egyre nőtt a szépen hullámzó zöldülő táj látványától. Péter mindeközben békésen aludt mellettem az autóban, így nem tudtam elég nyomatékkal hangot adni örömömnek. Persze amikor felébredt, egyszerre zúdítottam rá feltorlódott érzelmeimet, mire három laposat pislogott. Ezt úgy értelmeztem, neki is tetszik.
Érkezésünk napján a Lázbérci - víztározót jártuk körbe.
Szállásunk Upponyban volt - mint utóbb kiderült - a polgármester tulajdonában lévő csodás kis parasztházban. A falu csendes zsákfalu, embert alig látni az utcákon. A legnagyobb forgalom 7 és 8 óra között volt, leginkább a helyi közért irányába. Mi is vásároltunk némi kiegészítőt a mai túrához, aztán nekivágtunk az útnak a kalica-tető felé.
A falu végén a Lázbérci-víztározó felé vezető úton indultunk, mint előző nap. Elhaladtunk a Csernely-patak vadregényes medre mellett az Upponyból kivezető úton.
Majd haladtunk tovább a kék háromszög jelzésen, amikor megnéztem a térképemet, és láttam, hogy vezet egy sokkal rövidebb és ezzel arányosan meredekebb ösvény is a hegyre. Igaz, az elágazást már elhagytuk, vissza kell fordulni, de meglátod, sokkal izgibb lesz! - mondtam Péternek, aki megint laposan pislogott. Ezt - a szokásos módon - a beleegyezés jelének vettem, és megindultam visszafelé, majd felfelé a kaptatón.
Később kiderült, rosszul értelmeztem a laposan pislogást, szerinte túl meredek és bozótos ez az út, mégiscsak jobb lenne a széles autó taposta földúton menni. Most én pislogtam beleegyezően, majd sóhajtottam, hogy most már nincs mit tenni, már csak pár méter, kapaszkodjunk, lihegjünk.
Szerintem megérte, ilyen szép volt a látvány félútról. Péter csak pislogott...
Herkó páter keresztje
Hamarosan elértük Herkó páter keresztjét, ahol a népemlékezet szerint anno a páter megállította a lutheránusokat. Vakargattuk a fejünket, vajon ki lehet az a Herkó páter? Én ugyan még életemben nem hallottam Herkó-páterről, de az interneten számtalan további érdekes szösszenetet lehet olvasni róla. Tudtad például, hogy van egy olyan szólás is, hogy: "Tudja a Herko páter!" ? Én csak most tudtam meg. Meg azt is, hogy erről ennyi mindent lehet írni. Íme egy Herkó páter nevével fémjelzett "Hócipő" 1904-ből.
"Katolikus hagyomány szerint a lutheránusok tervbe vették az ő megtérítésüket is, de Herkó páter szembefordult velük. Kiokosította híveit, hogy az idegennel mondassák el az Üdvöz légy Máriát. Ha nem tudja elmondani, az ördög próbálkozik általa, azért verjenek rá egy sort és kössenek útilaput a talpa alá…"
Mindez azonban csak sokkal később, idehaza derült ki. A helyszínen inkább a lenyűgöző látványban merültünk el. Teljes egyetértésben élveztük a madarak csivitelését, a szél susogását, és az egyre melegebben sütő nap simogatását.
 |
| Jobbra Uppony |
 |
| Balra a Lázbérci-víztározó |
Upponyi-szoros és a Kalica-tető
A kereszttől egy rövid emelkedővel elértük a Kalica-tető 402 méteres csúcsát. Innen rálátni a keresztre, Upponyra és a víztározóra is. Szemben az Eszkála-tető. Lábaink alatt az Upponyi-szoros. Volt idő, mikor a Kalica-tető és az Eszkála-tető egyek voltak, ám a Csernely-patak mély szurdokvölgyet vájt a homokos, mészköves, agyagpalás talajba. Mondjuk ez azért furcsa, mert akkor előbb fel kellett volna folynia a hegy tetejére.
Itt is sokáig időztünk, nem tudtunk betelni a látvánnyal. Még Péter is megelégedetten ...
pislogott.
A továbbiakban az út többnyire vízszintesen halad az erdőben. A fák éppen pattanó rügyei, bomló levelei színesítették utunkat.
 |
| Különlegesen nagyfejű ibolyák kukucskáltak az avar alól. |
Három-kő-bérc
A kék jelzésen a Három-kő-bérc felé kanyarodtunk, ahonnan újabb panorámateraszon pihentük ki az elmúlt teljes két kilométer fáradalmait.
Három sziklateraszról is körbenézhetünk, mindenhonnan remek a kilátás.
Izgalmas alakú kőgombák látványa megmozgatta a fantáziámat. Amott, a kép jobb sarkán például egy hatalmas kutyafej, amint izgatottan szaglássza a faluból felkacskaringózó sonkaillatot.
A vulkanikus robbanások során méretes fekete kőzetdarabok repültek a talajba. Számomra bizarr kontrasztot alkottak a mögöttük lágyan hullámzó zöldülő tájjal.
A feketésbarna andezitagglomerátum magába szívja a hőt, majd visszasugározza azt. A húsvét utáni lehűlés ellenére itt lekívánkozott rólunk a kabát. Ez az árva kutyatej épp próbálta túlélni a száraz és forró mikroklímát.
A harmadik sziklán ülök, a lábam alatt már a mélység és a táj.
Tavaszi erdő látványa a kék jelzésen. Mindez idáig egy lélekkel sem találkoztunk. Az elágazásánál a Damasa-szakadék felé futottunk össze egy nagyobb kirándulócsapattal, ám őket is elhagytuk, újra csend és béke honolt az erdőben.
Damasa-szakadék
Úgy hallottuk, a szakadék felé mindenképp érdemes a pár kilométeres kitérőt megtenni. Ez a rövid szakasz meglepően változatos élményt nyújt: sziklaszoros, barlangszerű hasadékok és egy igazi kőlabirintus várja azokat, akik letérnek a megszokott ösvényről. Én pedig szokás szerint letértem, és nagyon élveztem. Péter persze csak - egyetértően - pislogott. Erről a helyről szóló beszámolómat itt olvashatod bővebben.
Miután végigjártam a szakadék összes nyiladékát, szikláját és mohos fáját, visszakanyarodtunk a kék jelzés felé. Egészen beborult és hűvös szél kerekedett. A táj hangulata drámaivá változott.
Az alábbi képen nem látszik annyira, mint élőben, de a cseresznyefákról sűrűn sodorta a szél a fehér virágszirmokat.
 |
| Sárdagonya a traktorkerék vájta úton. Rengeteg ilyen út szelte át ezt az erdőt is. |
 |
| Háromkő-bérc vadászház pihenője. |
Visszatérve a kék jelzésre a Köbölis-tető oldalnál a Szilas-tető, majd a Koloska-tető felé vettük az irányt. Az Urasági-erdőnél friss irtáson kellett áthaladni. Kicsit kedveszegetten szemléltük a maradék fák mögött a tájat, majd mégis inkább visszafordultunk, és a kék négyzet jelzésen visszatértünk Upponyra.
Uppony felé
Békésen hullámzó lankák látványán kívül a nap is újra melengette lelkünket.
Csodálatosan szép, hangulatos, változatos 18 kilométeres túra volt mögöttünk. Én még biztos visszajövök ide! Is.
Szép lehetett
VálaszTörlés