Csernely-patak mentén Sátára a kohászok útján

A Kohászok útja egy hosszútávú túraútvonal, egykori vasipari központokat köt össze: Salgótarjánt, Ózdot és Diósgyőrt. A túra negyedik szakasza Sáta és Mályinka között vezet. Ennek most egy kis szakaszát jártuk be: Upponyról sétátunk át Sátára, majd vissza, összesen 10 km, kevés szint. A kihívást a patakon való többszöri átkelés jelentette. 

Az út a Csernely-patak mellett kanyarog. Ez a viszonylag nagy vízhozamú patak szállítja a vizet a Lázbérci-víztározóba. Az út többször is keresztezi a folyamot, nem is olyan egyszerű száraz lábbal átkelni rajta. Én gumicsizmát húztam, párom pedig átkelőhelyeket keresett, vagy épített, ha a szükség úgy hozta. 

Uppony, faluszéle. Innen indul az erdei ösvény. Egy hídon keltünk át, az ösvény közvetlen a patak mellett halad. 

Az első gázló. 

Gumicsizmával a víz közepéről fotózhattam. 

Újabb átkelés.

Egyensúlyozva a természet alkotta hídon. 

Patakpart bogláros szellőrózsával... 

... és keltikével.

Egy ponton aztán búcsút intettünk a pataknak, tölgyeserdőn vezet az út Sáta felé. 

Kiérve az erdőből szép panoráma mutatkozik a szemközti lankákra...

... és persze Sátára. 

Visszafelé egy erdészeti utat választottunk, ami végül szintén a patakhoz tért vissza. 

Látvány a völgyoldal erdejére a patak partjáról. 

Végül autóba ültünk és hazafelé indultunk. A dombok között kanyargó útról épp rá lehetett látni Borsodbóta házaira és templomára. 

Eszkála - tető

Az Upponyi-hegység 400 méter magas csúcsára Uppony faluból alig 1 km hosszú, ámde annál meredekebb ösvény vezet fel. Ide  a napi túránk végén, egyedül másztam fel naplementét nézni. Az internet tanusága szerint a csúcsról csodás a panoráma a hegyek szorításában fekvő Lázbérci-víztározóra. Azt persze tudtam, hogy a nap épp úgy megy le, hogy a szorító hegyek árnyékot vetnek a tóra, de azért felmentem, jobb az ilyet saját szemmel is ellenőrizni. 

Siettem volna felfelé, hogy mielőbb felérjek, de a Nagy Lihegő Oldal nem könnyítette meg a dolgom. Kisebb sebességre kapcsoltam, és így is felértem 20 perc alatt. 

Kilátás az erdő aljából Upponyra. 

Naplemente fényei az erdőben. 

Már tényleg árnyékban volt a tó. Talán egy órával korábban szebb lett volna  a látvány...

Kankalinos hegyoldal. Szemben a Kalica-tető. onnan is pazar a panoráma!

Elhatároztam, másnap reggel is feljövök. Úgy is lett. Bár nem napkeltére, de egész kora reggel már úton voltam felfelé a hegyre. Most egy alternatív útvonalat találtam a gerincen, ahonnan időről időre ráláthattam a szemközti hegyoldalakra, és Borsodbóta mindenhonnan látható templomára. 

A csúcsról most ilyen látvány fogadott. A szembefény sem tett úl jót a fotóknak, engem mégis elbűvölt a virágzó fák mögött hullámzó lankák és a nagy víztükör látványa. 

Amikor páromnak mutogattam a képeket, csak ennyit mondott: "Aha, mit nézzek rajta? Voltak már jobb képeid is. "

Ez mondjuk igaz, így mindenképpen vissza kell jönni ide zöldebb tájban és fotogénebb  fényviszonyok között. Akkor majd felcipelem őt is magammal, hátha jobban értékeli, ha élőben is látja.