Az Upponyi-hegység keleti oldalán, Uppony felől a kék kereszt jelzésen haladva egy idő után a megszokott erdei ösvény hirtelen megváltozik: az út melletti lejtő meredek sziklafalként szakad le. Először alig vettem észre, mert a szakadékból felfelé nyúló fák jórészt eltakarják.
Innen egy keskeny, meredek ösvényen jó 50 métert ereszkedtünk le a sziklafal lábához. Mesélték, hogy a múlt heti esőzések után nyakig sárosan értek az út aljára az erre járók. El is tudom képzelni, hogy nedves időben komoly kihívás lehet erre járni.
Egy szűk sziklaszorosba érkeztünk. A magasan járó nap még bevilágította a katlan alját, ám pár óra múlva teljes árnyékba borul a talaj.
Felfelé tekintve jobbra a már említett sziklafal magasodik, balra pedig hatalmas kőtömbök sorakoznak, közöttük a szakadékra merőleges, keskeny nyílásokkal.
Nevezhetjük őket akár barlangoknak is, bár nem mindenhol és nem mindegyiknek van teteje. Némelyik talán átjárható, mások inkább csak hasadékok, bár a leírások szerint komplex üregrendszer részei. 
A Damasa-szakadék kialakulása is figyelemre méltó. Nem is olyan régen, 1834-ben földrengés rázta meg a környéket, minek következtében a hegyoldal hatalmas sziklái nagy robajjal ledőltek, széttörtek, szertegurultak. A jelenség neve tömbös hegycsuszamlás, a falu népének emlékezetébe mélyen beleivódott. Több monda is szól az eseményről. Magyarországon ráadásul nem sok ilyen képződménnyel találkozhatunk. Hasonló keletkezésű a Vasas-szakadék is a Pilisben.
 |
| Íme egy barlangnak tűnő nyílás. Ám a hátsó falán is van egy kapu, így inkább huzatos folyosó, mint zárt tér. |
A sziklaszoros nem túl hosszú, mindkét oldalán lehetőség van felmászni a tetejére, ahol mohás fatörzseken pihenhetünk meg selymes fű, kankalinok társaságában, fák árnyas hűvösében.
A sziklatetőt azonban középtájt pár méter széles rés vágja ketté, így a tetőn egyik oldalról a másikra átjutni nem lehet.
Lemászva a képződményről, a jobb oldalán kétszázéves, ezüsttörzsű bükkfák között mindenfelé mohával benőtt sziklák állnak, mintha órások dobálóztak volna velük valamikor réges-régen.
A sziklatömb másik oldalán, amerre a jelzés visz különleges világba érkezünk. Egy hatalmas megkövült troll őrzi ezt az oldalt.
Lábai alatt egy labirintusba jutunk.
Elnyelt minket a labirintus titokzatos ösvénye.
Fejünk felett félelmetesen meredező sziklapárkány. Remélhetőleg nem akkor fog megbillenni, amikor épp alatta állunk.
A kövek között egyre nehezebb haladni. Emitt felkapaszkodtunk egy szűk résen, amott leereszkedtünk egy méteres sziklalépcsőn. Billegő sziklákon egyensúlyoztunk, óvatosan kerestük a biztos fogást.
 |
| A kőfalak aljára alig ér el a nap fénye. |
Újabb nyílás. Vajon hova vezet? Megfelelő felszerelés hiányában nem merészkedtünk be.
Lassan kiértünk a labirintusból.
A végén ez a kőfej barátságosan vigyorgott ránk.
A kőtömb tetején is van egy nyiladék.
 |
| Gömbhéjas szerkezetű limonit a fő-szakadásfalban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése