Újra a Hét tó-völgye. Irány Prehodavcih!

Már tavaly kigondoltam, hogy legközelebb júniusban kéne végigjárni a hét tavat, mert nagyon szerettem volna a júniusi vegetációt is végigfotózni. Elég későn, június legvégén jutott erre lehetőségünk, de nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel. Ráadásul tesóm és fia még egy Triglav csúcsmászást is beterveztek maguknak, ezért a csúcshoz sokkal közelebb kerestünk szállást. 

Rjavo jezero - Prehodavcih előtti tó. A kép bal felső részén látszik a szállásunk 2064 méteren.  

Prehodavcih bivakszállása  egynapos túrázással még számomra is elérhetőnek tűnt, így ezt céloztuk meg. 

Planina Dedno Polje

Kora reggel indultunk Planina Blato parkolójából, tizennéhány kilós zsákokkal megpakolva. Tavalyi tapasztalatunk alapján a kaja odafent drága, ámde igen vacak, így kétnapi élelmet pakoltunk, és rengeteg vizet. Bár vízvételi lehetőség van a Koca pri Triglavski Jezerih-nél is 1600 méteren, és a szállásnál is van egy forrás, de tapasztalataim szerint a melegben, felfelé kell a bőséges folyadék utánpótlás. 

Az első megpróbáltatások, az út legmeredekebb része a parkolótól Planina Dedno polje-ig tart, ahol 3 km alatt emelkedik az út 500 métert. Emlékeztünk, hogy tavaly itt remek aludtejet ettünk, valamint az út is széle tele volt kosborokkal és egyéb virágokkal, így nagy motivációval küzdöttük fel magunkat idáig. Persze aludtejeztünk. 

Planina Dedno Polje

Innentől az út sokkal kellemessebbé válik. Egyrészt kevésbé meredek, másrészt sokkal virágosabb, zöldebb. A havasszépe virágzása már a vége felé járt, azért még el lehetett képzelni, milyne is volt teljes pompájában. 

A Rusnata hegy oldalában vezető ösvény most elképesztő virágpompában állt. Sugaras rekettye színezte sárgára a hegyoldalt, közte pedig ott narancslott az alpesi turbánliliom. 

Csodállatos látvány volt! Ez az út legkitettebb része, dőlt rólam a víz, de hátamon a zsákkal guggoltam le minden egyes virághoz. Nem tudom, mi lett volna a könnyebb:  levenni a zsákot, fotózni, újra felvenni és haladni tovább, megint levenni, stb..., vagy a zsákkal együtt guggolgatni. Mindenesetre így talán haladósabb volt. A többiek így is árkon-bokron túl jártak már. 

Dvojno jezero

Az Iker-tavakhoz közeledve, izgatottam vártam a látványt. Most csupa zöld volt a táj. Pedig augusztusban ez volt a legszínesebb része ennek az útnak. Elő is kerestem a régi képeket, s valóban. Csupa elsárgult fű és termést érlelő havasi lórom hozta a sárgás és a barnás színt. 

A tavak körül még nem virított a metélőhagyma és a ház felé vezető úton sem nyíltak még a virágok. 

Mocivec, a ház mögötti utolsó tó körül még nagy tömegben virágzott a mocsári gólyahír.

Mocivec jezero

Most kezdte bontogatni szirmait a turbánliliom is, ilen fantasztikusan buja növényi társulásban. 

Az utunk során talált növényekről itt találhatsz részletesebb leírást. 

Ledvicah jezero

Elértük a mormoták, zergék és hegyi kecskék szintjét. 

A tó mellett nyílik a havasi gyopár néhány példánya is. Idén is megtaláltam őket. 

Sárga tárnicsok birodalma ez a sziklás-füves hegyoldal. 

Zeleno jezero

Ez a kedvenc tavam, az izgalmas, rózsás színű sziklaperemek miatt. 

A tó mögött felkapaszkodva a sziklákon az alábbi látvány fogadott. 

Hamarosan elérjük mai utunk legmagasabb pontját. Még egész jól bírom, de már szívesen letenném a hátizsákot!

Prehodavcih - a csúcson

Jóval 7 óra után értem a csúcsra, a többiek már letelepedtek egy asztalhoz és javában fogyasztották a hazait. Párom kipróbálta a helyi  menüt, és egész ehetőnek ítélte. Itt babgulyást is adtak, palacsintával. A palcsi tényleg jó volt. 

A ház alatt, 10 perces sétatávra van egy forrás, ami egy tavat táplál. Ivóvízért oda kellett lemenni. Vicces volt látni a megfáradt túrázók arct, amikor  rájöttek, hogy a vízért még  lefelé kell még menni, s persze aztán vissza. Csak a legszomjasabbak vállalták be az utat. 

A háttérben a Triglav csúcsát festi rózsaszínre a naplemente. 

Egy kis esti hangulat. 

Napkeltekor már talpon voltunk, együtt készülődtünk a csúcstámadást indítókkal. 

Szép volt a napklete, de a legérdekesebb mégis az volt, hogy a kecskék összesen két helyen találták ehetőnek a füvet. Mindkét hely közvetlen az út mellett volt. S bár megriadtak, mikor arra ment valaki, mégis újra visszatértek, mert csak ott volt finom a fű. 

Ezen a sziklán nem volt finom, át kellett menni a másikra!

Itt viszon úgy tűnik kecske-mézeskalácsból van minden. Arra tippelek, hogy sós volt az a szikla!

Visszatekintve a szállásra. Nagyon tiszta és jó állapotú volt a 24 fős bivak.  (a képen a bal oldali)

6 órakor a tesóm is fia útra kelt a Triglav felé. Néhány cuccot átvettünk  a zsákjaikból, így hiába ettük ki a kaja nagy részét, újra nehéz lett a cucc. Fél 8 is lett, mire összeszedelődzködtünk és útnak indultunk. Már egy órája másztunk felfelé, csigalassúsággal, amikor elértük a csaknem 2200 métert. Ekkor a a távolból azt vettük észre, hogy valakik hevesen kiabálnak és pijjognak. Kiderült, tesómék a legnehezebb Triglav utat találták meg, csúszós, jege és függőleges volt, mindenféle biztosítás nélkül. Így visszafordultak. Mire elértek minket, már annyira fáradtak voltak, hogy nem akarták másik oldalról megközelíteni, így a csúcstámadás máskorra marad. 

2100  méter felett még voltak az utat takaró nagy hófoltok.

Pihenő 2200 méteren, a Triglav sziklakertjében. 

Növénytársulás havasi zászpával és varjúhájjal. 

Táj nagyvirágú zergevirággal. 

A sziklakert növényei. Az utunk során talált növényekről itt találhatsz részletesebb leírást. 

Legközelebb májusban is jövünk!

Úton a Hét tó völgyéhez

Amióta először Szlovéniában jártunk, aztóa szövögetem az álmomat, hogy bejárom a címben jelzett völgyet, azonban csak két évvel ezelőtt jutottam el odáig, hogy megtervezzem arra az utat. Igaz nem jól mértem fel a távolságot, a terepet, a társaság lehetőségeit, így éppen csak az elejéig jutottunk. De ez nem vette el a kedvem! Gyönyörű ízelítőt kaptam, annál jobban vártam következő évben a túrát, ám azt elmosta az eső. Idén újabb reményekkel és kíváncsisággal vágtunk neki az útnak, ezúttal heten. Ebből három fő feladata volt eljárni az esővédő táncot, és napsütést hozni. Kicsit spojlerezek: ez tökéletesen sikerült is, remek időnk volt a két nap alatt.

Tanulva a korábbiakból, nem Ukancból, hanem Planina Blato-ról indítottuk a túrát. Igaz, ez autónként 40 eurónkba került, viszon az állapotos lányom is könnyedén tudta teljesíteni az előttünk álló 9 kilométert. Ami azonban nem is olyan kevés, ha hozzávesszük, hogy csaknem 10 kilós hátizsákot cipeltünk, benne ágyneművel, ruhákkal, két napi élelemmel. Szállást a Koca pri Triglavski Jezerih - ben foglaltunk, egy 8 ágyas hálóteremben. Elvileg itt enni is kaphatunk. Amire nem számítottunk, hogy horror áron: 1 jó nagy adat tészta 19 euroba kóstált. No de ne szaladjunk ennyire előre, ki kell évezni az út minden részletét, mert remekbe szabott, csodálatosan szép út volt.

A parkolótól rögtön meredek, murvás kaptatón haladtunk felfelé egészen Jezero na Planini pri Jezeru-ig, ami a hegyek lábánál egy mélyedésben megbúvó zöld színű tó, körülvéve fenyőkkel, autentikus szlovén faházakkal, melyek mindegyike napelemmel volt felszerelve, valamint egy vendégfogadóval, ahol enni-inni lehet, valamint szállásként is szolgálhat.

Jezero na Planini pri Jezeru

Már itt olyan béke és nyugalom veszi körbe az embert, hogy a háborgó lélek megnyugszik, a ráncok kisimulnak, a vigyor a fülig ér.

Innen az út továbbra is széles, murvás, kavicsos, meredélyen visz fel, mely nem emberi bokára van tervezve, inkább autó kerekére. Egészen Planina  Dedno Polje-ig baktattunk ezen az úton, ahol idilli látvány fogadott. A völgy legmélyebb pontján tehenek legelésztek, a magasabb részeken kör alapkba rendezve faházikók sorakoztak. Tehénkolompolást visszhagoztak a környező hegyek. Kiderült, az egyik házban aludtejet árulnak, meg isteni helyi túrós specialitást, falatoztunk egy kicsit. Jó aludtejet gyerekkorom óta nem ettem. Ez sem  volt olcsó, de nagyon jólesett. 

Innentől megszépül a táj, ha lehet egyáltalán ilyet mondani. A széles murvás utat felváltja a keskeny, sziklás, kevésbé emelkedő ösvény. Elhaladtunk Planina Ovcarija mellett Prodi felé. A hosszabb úton megyünk célállomásunk felé, dél felől kerülve Rusnata csúcsot. 

A Rusnata hegy oldalában kitett, napos részen vezet a keskeny ösvény. Szemben velünk fenyővel borított hegyoldalak, mögöttük csipkézett hegycsúcsok. Két éve ezzel az úttal párhuzamosan haladtunk, egy szinttel lejjebb az erdőben.

Sógornőm megjegyzi, hogy a lábát már kikészítették a kavicsok, Pádis szebb volt! Kicsit osztom a véleményét, Pádis tényleg gyönyörű és változatos, ott süppedő mohaszőnyegen, vagy 20 centis fenyőtüske ágyon járkáltunk, ez tényleg megeröltetőbb a lábnak. De majd odafent! A tavak páratlanul szépek! - biztatom. 

Innentől már alig emelkedik az út, hamarosan elérjük a mai utunk végállomását, ahol négy vízzel teli gyönyörű tó és egy kiszáradt meder vár. 

Dvojno jezero. Az  Iker-tavak egyike.

Lányom férje lelkesen cipeli kettejük helyett a felszerelést. Nagyon vigyáz a babájukat váró feleségére. 

Az Iker-tavakat csapadékosabb időben víz köti össze, most kiszáradt meder mellett haladtunk el. 

Az másik Iker. 

Csupa virág mindenfelé! A nap már nem süt, lassan talán petyegni is kezd az eső, de ki törődik ezzel amikor ilyen színpompás, festői tájon járunk? 

Jó lenne látni tavaszi színpompában is!

A ház havasi lórommal. 

A ház megetti tavacskában alig volt víz. Gyanítom, hogy az épület vízellátását innen oldaják meg, mert egy aggregátor működött a partján. A hangos gépet egy betonkunyhóban helyezték el, de olyan jól volt tájolva, hogy a ház közelében egyáltalán nem volt se látható, se hallható.

Az úton alig találkoztunk turistákkal, szép csendes utunk volt. A menedékháznál persze megnőtt a forgalom, sok út fut itt össze. Főleg fiatalok, hatalmas hátizsákkal, lábukat ápolgatták, via-ferrata felszerelésüket tisztogatták, készülődtek a másnapi mászásra.

Mi elfogyasztottuk a magunkkal hozott élelmünket és sétára indultunk. A fiúk felmásztak a közeli csúcsra, én inkább a tavak körüli fotózást választottam. 

Az idő elcsendesedett, szél se rezdült. A tó vize kisimult, visszatükrözte a parti sziklákat. 

Odafent, a csúcson, tesóm akkorát tüsszentett, hogy még a tótükör is beleremegett, a hegyek percekig visszhangoztak a hangjával. 

Farkasölő sisakvirág. Kb. másfélszer magasabbra nő, mint az itthoni példányok és a virágzata is dúsabb. 

A zászpa elvirágzott, száraz levelei mégis szépen díszítik a tájat. 

Talán nem a margaréta, amit először észrevenni ezen a képen, pedig az volt a fotózás tárgya. Mármit a margaréta a tájjal együtt. 

Megáll az idő.

Épp kifotóztam magam, amikor zuhogni kezdett az eső. Menedéket a házban kerestünk. Kiderült, rajtunk kívül mindenki más is, s mivel a szobák alkalmatlanok alváson kívül másra is, mindenki az étkezőben tolongott, ülőhely egy szál se, ha véletlen volt, akkor sem 7 egymás mellett.

Jó, akkor lefürdök kicsit, gondoltam, és kicaplattam a kúthoz, ahol úgy-ahogy lemostam magamról a napi izzadtságot azokról a részeimről, melyek kilátszódtak a fehérnemű alól. Később olvastam egy blogon, hogy elvileg van zuhanyzási lehetőség horror áron a sufniban, ha szerencséd van, meleg vízzel...

Mire a többiek is elvégezték a tisztálkodást, elállt az eső, kiürült a hely, leülhettünk, társasozhattunk kedvünkre.

Az éjszakát családiasan, a 4 személyes szuperágyakon töltöttük, egymás közvetlen közelségében. Utoljára akkor aludtam így együtt a lányommal, amikor kigyerek volt.

Én a magam részéről úgy aludtam, mint a tej, reggel korán és izgatottan ébredtem, alig vártam már az út második részét.