Másnap
reggelre egy rövid sétát javasoltam kis családomnak a Vogelre, ahova
kabinos felvonó visz egy kisebb vagyonért cserébe. Abban reménykedtem,
hogy fentről remek kilátás nyílik majd a tóra, és a kora reggeli
fényekben tudok majd szép képeket készíteni.
A családom önfeláldozóan
hajnali 8-kor talpon volt, hogy 9-kor már fent fotózhassak a hegy
tetején, bár talán a beígért kávé + reggeli is motiválta őket. Amikor
felértünk a felvonóval (Ukanc-ból indul, fejenként 12 euro) mindenfelé csak hegyeket
sejtettünk, ezek csúcsa pedig felhőkbe burkolózott.
Jobbra egy lepukkant, láthatóan üzemen kívüli
szocreál épület omladozott, sarkában egy ólban két kecske és egy cuki
kicsi malac lakozott. Kávézó sehol. Egy darabig csodáltuk a malacot,
majd egy útjelző tábláról tájékozódtunk, hogy a Vogel csúcs innen 2,5
óra. Ehhez nem volt kedve a társaságnak, de azért - minden meggyőződés
nélkül - elindultunk a Vogel irányába.
Nagyjából
3/4 óra múlva kibukkanva az erdőből egy völgy szélén találtuk magunkat,
körülöttünk hegyek, lábunk alatt virágos rét, a rét szélén egy lapos
sziklán pásztorlányka meditált.
A völgyben mindenfelé tehenek legeltek a méteresre növő sárga sisakvirágok között, nyakukban kolomp, hangját
visszaverték a hegyek. Suttogóra fogtuk szavunkat és elmerültünk a hely
varázsában.
Legkisebb lányommal megpróbáltuk rábeszélni a társaságot a Vogel csúcs gyalogos meghódítására, de intenzív ostromainkat állhatatosan visszaverték, így lefotóztunk néhány tehenet, és számtalan virágot (köztük a Zois harangvirágot, mely állítólag csak itt él, illetve a havasi haranglábat, és a gyönyörű, rózsaszín havasszépét. )
Több, mint egy órát töltöttünk a völgyben, feltöltődve
indultunk a lift felé. Közben megnőtt a forgalom, mindenfelé emberek kószáltak téli síterepen.
A rozzant szocreál épület hátoldalán, ahol azt hinnéd, már csak a szakadék van, megtaláltuk a kávézót is.
Teraszáról csodás panoráma nyílik a tóra.
Itt olvashatod az előző kávé+kirándulás kalandunkat>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése