A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hárs-hegy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hárs-hegy. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. június 20., kedd

Kilátás a Hárs-hegy tetejéről

A   Kaán Károly kilátóból nagyon érdekes panoráma tárul elénk. Minden irányban más. Nyugat felé  tekintve látjuk a legkevesebb házat. Végtelen erdők, frissen kaszált rétek látványában gyönyörködhetünk Ahogy haladunk észak felé, feltűnnek a távolban Adyliget, Remetekertváros, talán még Nagykovácsi házai is. Majd Hűvösvölgy házait körülvevő hegyvonulatok, a vitorlázó repülőtér, a Hármashatár-hegy ívei keretezik a látványt. Szép, tájba olvadó látvány. 


Kelet felől a város látképe meglepetéssel tölt el. Persze, tudtam, hogy Buda sokkal zöldebb, mint Pest, de ennyire nyilvánvalóan látványosan még nem szembesültem ezzel. Pedig jártam már itt máskor is, nem csak hajnalban. 

A Parlament és a dunaparti villák szinte védbástyaként őrzi a házakkal sűrűn fedett pesti földet. ehhez képest a budai oldal kész felüdülés, a zöld borítás alól (nem is olyan) apró pettyekként tűnnek elő az épületek. 


Dél felé haladva elszomordova láttam, hogy Budát sem kerülheti el az építkezés. Egész közel magas lakótelep nőtt ki az erdő közepéből. A távolban, a Gellért-hegy mögül pedig jól kivehető a Lágymányosi-öböl nemrég épült hatalmas tornya tetején villogó jelzőfény. Budapestről szinte mindenhonnan látszik,  még az utca szintjéről is. A torony mögött pedig a csepeli új stadion hatalmas ellipszis alakú képződménye is jól kivehető. Sajna én mindkét épületet teljességgel feleslegesnek gondolom, remélhetőleg be fogják tölteni a szerepüket, ha már megépültek.  



Dél felé újra zöld lesz a táj: az Erzsébet - kilátó büszkén magasodik a János-hegy tetején. 







2018. március 2., péntek

Budaörstől a Hárs-hegyig

Az eredeti tervek szerint Budaörsről egészen Hűvösvölgyig sétáltunk volna, de végül "csak" a Hárs-hegyig jutottunk. Ennek oka pedig nyilvánvalóan a tempónk, melyet az út elején, közepén és egyéb időpontokban elfogyasztott pálinkák (és ebédek) terveink ellenére sem gyorsítottak. 
Mentségünkre szóljon, hogy az előző napokban meglehetősen sok hó esett, ami bizony nehezítette a járást az amúgy nem túl megerőltető terepen. 
Továbbá ragyogó napsütéses időt sikerült kifognunk, és az út számtalan látványos kilátópontján elmerültünk a verőfényes táj szépségében. 
Budaörs templom-térről indulva első célként a Kő-hegy kápolnáját határoztuk meg. A Szeplőtelen fogantatás kápolna előtt elmerengünk az egykor itt élő remete sorsán, de nekünk a pálinka ellenére sem jelenik meg Szűz Mária, így leereszkedünk a hegyről és a piros jelzésen az Odvas-hegy felé vesszük az irányt. A jelzésről egy kis ösvény tér le bal kéz felé és egy meredek sziklás-havas kőgörgeteget legyőzve jutunk fel a csúcsra. Itt szinte mindig erős szél fúj, kimelegedett testünket kellemetlenül csípi a hideg levegő.
Még a nap se süt igazán, de azért bevárjuk a csapat végét, megisszuk a második pálinkát is, vetünk egy utolsó pillantást a Kő-hegyre és Budaörs házaira, és végigsétálunk a hegy gerincén, majd leereszkedünk a Rudolf király emlékparkba. 
Innen a Mogyoró utcán a Farkashegy felé vesszük az irányt.
A vitorlázó emlékmű tövében megtekintjük az eddig megtett utat, majd megünnepeljük egy újabb adag pálinkával. Előkerülnek az elemózsiák is a hátizsákokból, hiába, a pálinka és a jó levegő, meg a mozgás megteszi a magáét!
A gyors ebéd után rövid hócsata következik, majd indulunk tovább a Normafa felé.  Az erdőben a hó alatt a mélyen felolvadt sárrétegben meglepetésszerűen tűnik el a lábunk - bokáig. Csillebérc felé így aztán rátérünk az aszfaltútra, de a KFKI szögesdrótos kerítése előtt balra térünk újra, az erdei ösvényre. Ha eléggé figyel az ember, kb. 200 m után jobbra, egy ösvényre térhetünk le, mely gyönyörű havas fák között vezet egész a Normafáig. 
A Normafánál rengeteg az ember. Megindulunk a János-hegy felé. Már messziről látszik, hogy a kilátó tele van emberekkel, nincs is sok kedvem felmászni oda.
A  többiek azonban  leszavaznak: csak nem fogjuk kihagyni a panorámát? Jó idő esetén messzire ellátni az Erzsébet-kilátó tetejéről: látni a Hárs-hegyet, a Hármashatár-hegyet, sőt még a Pilis is felsejlik a távolban.
Feltuszkolom magam a csigalépcsőn a sok ember közé, és kattintgatok a fényképezőmmel, mint mindenki más. 
Az erdő igazán különleges így felülről, hatalmas fehér hullámok, kis fekete vonalakkal. Igazuk volt  a többieknek, ilyet nem is lehet kitalálni, ezt látni kell!
Mire visszaérünk a torony aljába, már érzem, fáradnak a lábaim. De innen már csak lefelé kell menni! - gondolom naivan. Igen, lefelé, de micsoda út az! Síelők és szánkósok  taposták síkosra a meredek hegyoldalt. Lassan araszolva próbálunk talpon maradni, kevés sikerrel. Végül van aki belátja, a gravitációval kár küzdeni, a nadrágján szánkózva érkezik az út aljához, a többieket talán a büszkeségük vissza tartja az efféle megoldásoktól. 
Meglehetősen későn, 4 órára érünk a Szépjuhászné állomásra. Hamarosan sötétedni fog, de azért még megcélozzuk a Hárs-hegy kilátóját. Kb. 20 perces út vezet fel a csúcsra, bokáig sárban tapodunk, vagy térdig hóban csúszkálunk felfelé.  Látszik a többieken is, hogy elfáradtak, de azért mindenki szó nélkül talpal felfelé. 
A Kaán Károly kilátó falépcsői félhenger alakú jeges hóval borítottak. Óvatosan kapaszkodunk amíg felfelé lépkedünk. A kilátás viszont kárpótol a nehézségekért. Hűvösvölgy felé megtalálom régi iskolámat,  sőt még gyerekkorom házát is felfedezem a hegyoldalban. 
A másik irányban pedig Budapestben gyönyörködhetünk, a távolban egyértelműen kirajzolódnak a Duna parti házak és az Országház.
Irány hazafelé!
Az út lefelé sem egyszerűbb, de újabb csúszkálások után végül elérjük a 22-es buszmegállót. Csodák-csodája,  a busz 5 percenként jár, hamarosan otthon leszünk!
 
Az út hossza 15 km volt, a legmagasabb pontja az Erzsébet-kilátó 527 m-es tengerszint feletti magasságban található. Mindezt 6 óra alatt tettük meg, kényelmes sétával, viszonylag nehéz terepen.

2015. február 22., vasárnap

Téltemető-túra a Hárs-hegyen

Téltemetőt szeretnék fotózni! -erre ébredtem ma reggel, gyorsan meggugliztam, hol is lehet Budapest környékén téltemetőt találni. A Hárs-hegyen! Vettem is a cipőm, a kutyám, és a fényképezőm, mit nekem az esőre álló idő, irány a Szépjuhászné, onnan a sárga vonal jelzés visz fel a Kaán Károly kilátóhoz, állítólag ott van téltemető is. 
Édesapám szerint már jártunk itt egykoron, nekem egyáltalán nem rémlett, az újdonság erejével hatott rám a környék, s bizony elvarázsolt. Ahogy mentem egyre feljebb, egyre több szikla állt ki a talajból, az erdő alja tele volt kidőlt fákkal, melyeket szépen benőtt a moha.

A kilátó környékén feltámadt a szél, az út is jéggel volt borítva. Amíg én gyönyörködtem a táj vad szépségében, kutyám már a kilátót tetejéről vakkantgatott. Felmásztam hét utána.
A látvány fentről remélem megismételhetetlen! Az ónos eső által megcsonkított fák nem létező koronája szabad rálátást engedélyezett a hegyoldalra. Szemben az Erzsébet-kilátó.

A kilátóból lefele vezető út újabb megpróbáltatások elé állított. Kutyám nem mert lemenni a lépcsőn, ijedten szűkölt, minden tagja remegett, nem tudta mitévő legyen. Nem engedte azt sem, hogy ölembe vegyem. Már épp berendezkedtem volna egy hosszabb itt tartózkodásra, de aztán a nyakörvénél fogva finoman leráncigáltam az első néhány lépcsőfokon. Rájött, hogy megy ez neki! Boldogan szaladt lefelé.
A kilátó háta mögötti hegyoldalon mintha óriások hógolyóztak volna, és minden hógolyóból 1-1 szikla lett. Különös formájú sziklaképződmények törték meg az erdő egyhangúságát.
Amit innentől kezdve tapasztaltam, az nem más, mint a fák, kövek, és a moha tökéletes szimbiózisa.

 Mivel áttörni nem tudja, a fák gyökere körbenövi a köveket, erősen kapaszkodva a sziklákba.
Egy helyen megtaláltam a Hárs-hegy szívét. Szinte éreztem, ahogy lüktet.
Ez a fa még holtában sem ereszti a biztonságot adó követ.
A mohás sziklán végigfut az élő fa gyökere a szikla végéig, és ott új törzset növeszt. Elképesztő mire képes az élet, ha utat tör!
Egy mohába bújt kis elefánt próbál ormányával vizet szipkázni a mélyből. Remélem nem esik bele.
Egy sziklaasztal a régi kőbányából.
És a téltemető? Végül az is meglett: