A Beliczay-szigeten kialakult sekély, ámde viszonylag nagy kiterjedésű vízfelületek tisztán tükrözték vissza a környező fákat. Ugynakkor a legkisebb zavarra is élénken reagáltak, érdekes hullámvonalak alakultak ki a felszínen. Ugyanakkor a víz hamar megnyugodott és újra gyönyörű feszített víztükör duplázta meg az erdőt.
Ez a kékség, amiben úszunk,
eget és földet összefog
és lent a hullámzó magasság,
fent a szárnyrakelt víz suhog.
S ebben a tükrös ragyogásban,
csobogó ég és víz között,
elszáll az emberi sötétség,
amely idáig üldözött:
könnyű vagyok s a könnyű lélek...
könnyűnek érzi a jövőt,
minden gyötrelmét elfelejti
a megváltó szépség előtt.
Lent az ég ragyog, fent a tenger,
ez a nagy fény meggyógyított;
most megint örülök, hogy élek,
hogy élek és ember vagyok.
.jpg)
