Eredeti terveim szerint Nagybörzsönyből egész Hollókőig kirándulunk, majd vissza, ám a sors úgy hozta, hogy csak fél 11-kor tutdunk nekivágni az útnak. Ekkorra nagy szürke fellegek úsztak az égen, s a Magyar-völgyön átvezető piros jelzés a kezdetben széles, lankás útja is meredek kaptatóvá változott. Én pedig a kényelmes, nézelődős tempóra szavaztam. Itt is, ott is kissé letérve az erdőbe gombák után kutattam (nem sok sikerrel). Így aztán elérve a Görbe-kő 650 méteres csúcsát már erősen kétségesnek találtam Hollókő elérést. Hacsak nem kapcsolunk nagyobb sebességre, esélyes egy eső a nyakunkba és ráadásként a sötétben botorkálás.
![]() |
| Visszatekintve Nagybörzsön házaira |
![]() |
| Őszi színskála |
Magyar-hegy 714 méteres csúcsát elérve megkezdtük az ereszkedést, a gyertyános-tölgyest felváltja a bükk. Ezüst törzsük között egyre erősebben süvített a szél, felkívánkozott az extra pulóver és a kapucni is. Sietve ereszkedtünk, majd elérve a nyerget, újra a hegy szélárnyékába kerültünk. Szép, mohás sziklák között, rozsdavörös avarszőnyegen lépdeltünk.
A Bagolyvár turistaház feletti irtásnál megszületett a döntés: kihagyjuk Hollókő csúcsát, inkább elkbóklászunk visszafelé. Még mindig reménykedtem egy kis gombatalálatban.
![]() |
| Kilátás a Bagolyvár turistaház feletti irtás tetjéről. |
A piros kereszt jelzésen haladtunk a kék jelzésig. Itt tettünk egy kis kitérőt egy kilátópont felé. Újra fantasztikus panorámában volt részünk.
Ezután újra megkerestük a kék jelzést, és leereszkedtünk Bányapusztára.
Már alacsonyan járt a nap és az eső is rákezdett, mire visszaértünk a Magyar-völgybe. Innen azonban már csak pár kilométer Nagybörzsöny, még viszonylag szárazon, sötétedés előtt elértük, s jólesett a jó leves a Malom-vendéglőben.

















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése