2025. október 27., hétfő

Csókakő körül

 Az országútról már messziről hívogat a Vértes lágy lankái közül kiemelkedő Csókakői vár tornya.  A faluba beérve egyenest a vár tövében lévő parkoló felé vettem az irányt, ám az egyik kanyarban megállított a városka sárga temploma - egy gyors fotó erejéig. 

A parkolóból az egykori bányafalra látunk rá, a fal előtt szobrok sorakoznak, a Kárpátok őre szobortól kezdve Szent István királyunk, Szent László, Hunyadi János, II. Rákóczi Ferenc szobra mellett van szobra Horthy István, második világhábors repülősnek valamint egy fura, betyár küllemű alak mellszobra is látható, a fenyegető "Ne bántsd, ne nyúzd, a magyart! Mert pórul jársz! felirattal.
 A szobrok után a Nagy Magyarország téren áll 
Horthy Miklós szobra, majd a Nagy Magyarország térkép következik, kicsit feljebb két oszlop, melyek tetején egy-egy turul tárja szét szárnyát. De állítottak szobrot a csendőrök emlékére is.
Kicsit furának találtam ezt a szobor válogatást, nem mondom, hogy tökéletesen értem a park kialakításának koncepcióját. 

Kissé sokkolva  a látottaktól betértem az erdőbe, s hamarosan balra fordultam a vár felé vezető meredek, ámde annál izgalmasabb  ösvényen. 
A vár kapujánál azonban megtorpantam. Bemenni nem akartam, így jobbra felkapaszkodtam a sziklákon a vár fölé magasodó csúcsra. 
Elképesztő a látvány minden irányba: Balra a várra lehet rálátni, a hátam megett az őszi színekbe öltözött Vértes erdeje, lábaim alatt Csókakő házai. 
Jobbra pedig, a gerinc,  végig  a cserszömörce vöröslő levelei szegélyezte az utat. 

Az ösvény ilyen vadregényes módon vezetett egyik kilátóponttól a másikig. 

Kerestem egy szélvédett, viszonylag vízszintes helyet és aludtam egyet a bágyadt, késő délutáni napsütésben. Arra ébredtem, hogy a nap eltűnt a felhők mögött és vacogok. Egy utolsó fénysugár még végigszaladt a sárga földeken, majd zárult a felhő. 
A borús, szürke fellegek még egy órát velem maradtak, majd újra ki-kisütött a nap és betűzött az erdő fái között. 

Egy négyes elágazásnál megtorpantam. 

Mindegyik út nagyon hívogatónak tűnt, végül elindultam az egyiken, és hamarosan muflonokba botlottam. Egy darabig néztük egymást, majd hátat fordítottak és magamra hagytak. 
Én is visszafordultam az elágazás felé és egy vadregényesnek tűnő másik ösvényen folytattam az utam.
Gombákat keresve bolyongtam fel-alá az erdőben. Gombára nem, de váratlanul ebbe a házikóba botlottam. 


Végül aztán lett gomba is, igaz nem sok, de a mostani gombaínséges időkben én ezeknek is örültem!


petrezselyemgomba


rozsdasárga tőkegomba


gyapjas tintagomba



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése