Gömbölyű-kő, Kis-Koppány és Nagy-Koppány

Különösen szép, napos, langyos őszi időre ébredtünk. Kiadós reggeli után Nagybörzsöny kis horgásztavától indítottuk túránkat, ismét a piros jelzésen a Nagy-Koppány felé. Az ösvény épp kellemesen emelkedett, de azért kimelegedtünk. A tegnapi hűvös, szeles időhöz képest most hét ágra sütött a nap, és legalább  8 fokot emelkedett a hőmérséklet. 

Farkas-völgyi-horgásztó

A fák között a nagybörzsönyi Szent istván - templom bújuk meg. 

Gömbölyű - kő

Az első kilátópontot elérve, mit sem sejtve letelepedtünk egy kidőlt farönkre, ám hamarosan jobbnak láttuk továbbállni, ugyanis sűrű rajokban  repkedtek körülöttünk a katicabogarak. 

Bizmet-rét

Jelzetlen úton ereszkedtünk le a réthez,  a távolban vadászles, a messzeségben  szántóföldek  sorakoztak. 

A fű között, a naposabb részeken még találtunk néhány feléledt rovart. 

A rét végén meredeken letörő hegyoldal, mindenfelé a színes ruhába öltözött börzsönyi hegyoldalak látványa. 

Kis-Koppány

A Gömbölyű-kőtől a Kis-Koppány csak egy könnyű séta! Úgy terveztük, heverészünk is egyet a hegyoldalban, de újfent csalatkoznunk kellett. 

Még fotózni se maradt időnk, szájat tátani meg semmiképpen: sötét fellegként leptek el a katicák. Persze tudtuk, hogy nem bántanak, ebben a mennyiségben mégis félelmetes volt. Hajunkat, arcunkat is ellepték. Mint utóbb kiderült, a harlekin katica sziklarepedésekben, barlangokban, faodúkban keres menedéket a téli fagyok elől, ilyenkor nagy kolóniákba gyűlik össze. Biztonságos menedéknek tűnhettünk, ezért akaszkodtak ránk. Az ellenkezőjéről csak úgy tudtuk meggyőzni őkelméket, ha bemenekültünk a fák közé. Ott szépen maguktól leléptek, akarom mondani lerepültek rólunk. 

A távolban tán a Nagy-Galla

Nagy - Koppány  (549 m)

Legnagyobb meglepetésünkre itt nem voltak katicák, így végre zavartalanul napfürdőzhettünk, miközben  a pazar kilátásban gyönyörködtünk.  

Távolban a Visegrádi-hegység,és a  Pilis vonulata. 

Előttünk Márianosztra és a Duna.

Nagy-Sas-hegy, Só-hegy, Kopasz-hegy, Nagyirtáspuszta

Visszafelé átvágtunk egy jelzetlen ösvényen a kék jelzés felé, majd a Farkas-völgyben térünk vissza kiindulási pontunkhoz. 

Farkas-völgy

A kék jelzés okozott némi csalódást számomra, ugyanis a fakitermelés miatt csupa felszántott sár volt az út, alig lehetett lépni anélkül, hogy bokáig merültünk volna a cuppanósra döngölt földbe. A jó hír, hogy nem tarolták el az egész erdőt, csak szálaló fakitermelés folyt a területen. 

Szerencsére pár száz méter után az út aszfaltútra váltott, a teherautók itt közlekedtek, mi pedig letérve a kékről, a patak bal oldalán egy jelzetlen úton haladtunk  vissza a piros jelzés felé. Hamarosan elértük a tavat, ahol jóízűen meguzsonnáztunk, majd ezúttal már hazafelé vettük az irányt.