Nagybörzsönyi panorámatúra

Eredeti terveim szerint Nagybörzsönyből egész Hollókőig kirándulunk, majd vissza, ám a sors úgy hozta, hogy csak viszonylag későn tudtunk nekivágni az útnak. Ekkorra nagy szürke fellegek úsztak az égen, a beígért eső elkerülhetetlennek látszott, párom pedig elfelejtett esőkabátot pakolni. 

Hm. 

A Magyar-völgyön átvezető  piros jelzés  kezdetben széles, lankás útja pár száz méter után meredek kaptatóvá változott. Én pedig a kényelmes, nézelődős tempóra szavaztam. Itt is, ott is kissé letérve az erdőbe gombák után kutattam (nem sok sikerrel). 

Így aztán, mire feljutottunk a Görbe-kő 650 méteres csúcsára, már erősen kétségesnek találtam Hollókő elérést. Hacsak nem kapcsolunk nagyobb sebességre, esélyes egy eső a nyakunkba és ráadásként a sötétben botorkálás. Mi azonban élvezni akartuk a színes és békés erdőt, a panorámát, a levelek susogását. Semmiképp nem akartunk nyelvkilógatva végigloholni az úton. 

Visszatekintve Nagybörzsön házaira

Őszi színskála

Görbe-kő és a Magyar-hegy közötti szakaszon több helyen meredeken törnek le a lejtők, az erdőben  szálegyenes  tölgyek között haladtunk,  a hegyoldalban azonban magányosan álló  girbe-gurba törzsű tölgyek  dacolnak a törmelékes, napsütötte hegyoldal kihívásaival. Kiváló panoráma nyílik a szemközti csúcsok felé. Ezeket is megbámultuk. 

Magyar-hegy 714 méteres csúcsát elérve megkezdtük az ereszkedést, a gyertyános-tölgyest felváltja a bükk. Ezüst törzsük között egyre erősebben süvített a szél, felkívánkozott az extra pulóver és a kapucni is. Sietve ereszkedtünk, majd elérve a nyerget, újra a hegy szélárnyékába kerültünk. Szép, mohás sziklák között, rozsdavörös avarszőnyegen lépdeltünk.

Kihagyhatatlan volt, hogy az egyik sziklánál főzzünk egy kávét a remek akkus túra kávéfőzővel. 

A Bagolyvár turistaház feletti irtásnál végleg megszületett a döntés: kihagyjuk Hollókő csúcsát, inkább komótosan bóklászunk visszafelé. Még mindig reménykedtem egy kis gombatalálatban. 

Kilátás a Bagolyvár turistaház feletti irtás tetjéről. 

A piros kereszt jelzésen haladtunk a kék jelzésig. Itt tettünk egy kis kitérőt egy kilátópont felé. Újra fantasztikus panorámában volt részünk. 

Ezután újra megkerestük a kék jelzést, és leereszkedtünk Bányapusztára. 

Innentől a széles erdei utat a lehulló falevelek alkotta vörös szőnyeg tette vadregényesebbé. 

Többször letértünk az útról a Bánya-patakhoz néhány fotó erejéig. 

Végül találtunk néhány gombát is.

Valamelyik tuskógomba

Kései laskának nagyon megörültem. Haza is vittük. 

Már alacsonyan járt a nap és az eső is rákezdett, mire visszaértünk a Magyar-völgybe. Innen azonban már csak pár kilométer Nagybörzsöny, még viszonylag szárazon, sötétedés előtt elértük, s jólesett a jó leves a Malom-vendéglőben.