A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Görbe-kő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Görbe-kő. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 3., vasárnap

Perőcsényi panorámás körtúra

Még mindig a tavalyi őszi panorámatúránk további kilátópontjait akartam megnézni tavaszi pompájában. Utunk kiindulópontjául Perőcsényt választottam, mert ebben a határközeli faluban még nem jártam. A Börzsöny lábánál, idilli környezetben bújnak meg a takaros kis házak. A magaslaton álló templom tornya már messziről látszik, mi is a közelében parkoltuk le az autónkat. Rendezett utcák, virágos parkok között kezdtük meg az utunkat. A jelzés a templom mellett visz fel a Tilalmas-lápa felé. A fák között megbúvó templomról sajnos omlik a vakolat, mégis szép látványt nyújtott.

A következő 2 kilométeren nem túl meredeken, de folyamatosan emelkedik az út. Ennél sokkal rosszabbra számítottam, mert a Feketevölgy Panziótól elég combos kaptató vezet fel a Jancsi-hegyre, ami utunk első állomása volt.

A Jancsi-hegyen szép virágos hegyoldal és megszámlálhatatlan sokaságú turistacsoport tanyázott, így itt nem is álltunk meg megcsodálni a felsejlő panoráma ígéretét, hanem gyorsan tovább baktattunk.

Izgatottan vártam a hegyoldalban szertegurult mohos kőtömbök látványát, ez eddig minden alkalommal lenyűgözött. Most is, csak most tele volt kidőlt fákkal. Elképesztő mennyiségű vastag törzsű gyertyán borította a lejtőt.

Ezután következett utunk legmeredekebb része, egészen a Holló-kőig. 

Itt azonban végre megpihentünk, és egy szikla tetején ülve elfogyasztottuk tisztes ebédünket, miközben az egykori börzsönyi vulkáni kúp buja zöldjét bámultuk.

Tavasz és tél

Épp befejeztük az étkezést, mikor egy 5 fős család érkezett. Anyuka határozott utasításokkal rendezgette 3 lányát és egyetlen férjét, akik azonban mérsékelten álltak csak kötélnek. Nem akartak például pózolni a kilátópont előtt, a kislány inkább rágót akart, amit anyuka megtagadott tőle. 

Közben megérkezett a Jancsi-hegyen tanyázó tömeg, jobbnak láttuk tovább állni. A család is menekülőre fogta, de a vita nem maradt abba. 

A kislány bedurcázott, megkezdődött az alkudozás, apuka egyre feszültebb lett. A következő kilátópontig voltunk kénytelenek követni a családot, itt apuka a három lánnyal nyílegyenesen vágtatott volna tovább a gerincen, anyuka meg szeretett volna kitekinteni a tájra. Ez szült némi feszültséget a családi dinamikában, végül mindannyian ott álltak a fotóponton, az egyik kislány háttal, a másik pofákat vágva, apuka 1000-es vérnyomással, vörösödő arccal. Szerintem anyuka sem volt maradéktalanul boldog, bár elérte, amit akart. 

Ezen a pontos sikerült  megelőzni őket, és napsütötte gyertyános-tölgyes erdőkben  vad irammal vettük be a következő sziklaalakzatokat.

Még találkoztunk néhány szemből érkező párral, de mire elértük Várbükk alját, az emberek is elfogytak, elcsendesedett az erdő. 

A várhoz nem mentünk fel, inkább a hegy tövénél kerültük meg a meredek emelkedőt, és a Görbe-kő felé vettük az irányt. Megkerülve a hegyet feltámadt a hűvös szél. Úgy látszik, ezen a ponton mindig nagy a légmozgás, emlékszem, ősszel is majd megfagytunk itt.

Szerencsére hamar kiértünk a szélcsatornából, és újra napsütötte bükkösben haladtunk. Leereszkedtünk a Magyar-hegyről a Görbe-kő felé, ahol végre elheveredtünk a sziklagyep szélén, beszívtuk a friss virágok illatát, és szundítottunk egyet.

Tavaszi és őszi panoráma.



tavasz és ősz

Visszafelé egy darabig ugyanazon az úton haladtunk, amelyiken érkeztünk. Emlékeinkben a lefelé vezető út nem volt olyan meredek, mint amin most felfelé kellett kapaszkodnunk, de sebaj, ezt is legyőztük. 

A Várbükk felé vezető kaptatóra véletlenül kanyarodtunk rá, épp elgondolkoztam az elágazásnál, de aztán kiderült, nem is olyan vészes a kaptató, mint emlékeimben élt.

Elértük a Perőcsény felé vezető elágazást. Érdekes módon itt következett az út legnehezebb része. Folyamatosan lefelé haladtunk, de a cipőben a lábfejem egyáltalán nem örült ennek, és a tesóm térde is kikészült. Az út sehogy sem akart véget érni, újabb és újabb kanyarok és  rétek következtek.

16 km után végre megláttuk a falu házait és a távoli Tátra vonulatait. Innen már csak alig 1-2 km volt hátra az autóig.



A falu előtt egy kiszáradt patakmedren keltünk át.

Késő délutánra értünk vissza a faluba. Hazafelé Szob felé mentünk, megálltunk még egy lángosra a kompnál, és a nyugvó nap sugarai mellett ücsörögtünk a Duna-parton.

Az autóút is szép volt Perőcsény és Szob között, elképesztően világoszöld mezők és hegyi lankák látványa beégett az emlékeim közé.


2025. október 30., csütörtök

Nagybörzsönyi panorámatúra

Eredeti terveim szerint Nagybörzsönyből egész Hollókőig kirándulunk, majd vissza, ám a sors úgy hozta, hogy csak viszonylag későn tudtunk nekivágni az útnak. Ekkorra nagy szürke fellegek úsztak az égen, a beígért eső elkerülhetetlennek látszott, párom pedig elfelejtett esőkabátot pakolni. 

Hm. 

A Magyar-völgyön átvezető  piros jelzés  kezdetben széles, lankás útja pár száz méter után meredek kaptatóvá változott. Én pedig a kényelmes, nézelődős tempóra szavaztam. Itt is, ott is kissé letérve az erdőbe gombák után kutattam (nem sok sikerrel). 

Így aztán, mire feljutottunk a Görbe-kő 650 méteres csúcsára, már erősen kétségesnek találtam Hollókő elérést. Hacsak nem kapcsolunk nagyobb sebességre, esélyes egy eső a nyakunkba és ráadásként a sötétben botorkálás. Mi azonban élvezni akartuk a színes és békés erdőt, a panorámát, a levelek susogását. Semmiképp nem akartunk nyelvkilógatva végigloholni az úton. 

Visszatekintve Nagybörzsön házaira

Őszi színskála

Görbe-kő és a Magyar-hegy közötti szakaszon több helyen meredeken törnek le a lejtők, az erdőben  szálegyenes  tölgyek között haladtunk,  a hegyoldalban azonban magányosan álló  girbe-gurba törzsű tölgyek  dacolnak a törmelékes, napsütötte hegyoldal kihívásaival. Kiváló panoráma nyílik a szemközti csúcsok felé. Ezeket is megbámultuk. 



Magyar-hegy 714 méteres csúcsát elérve megkezdtük az ereszkedést, a gyertyános-tölgyest felváltja a bükk. Ezüst törzsük között egyre erősebben süvített a szél, felkívánkozott az extra pulóver és a kapucni is. Sietve ereszkedtünk, majd elérve a nyerget, újra a hegy szélárnyékába kerültünk. Szép, mohás sziklák között, rozsdavörös avarszőnyegen lépdeltünk.
Kihagyhatatlan volt, hogy az egyik sziklánál főzzünk egy kávét a remek akkus túra kávéfőzővel. 



A Bagolyvár turistaház feletti irtásnál végleg megszületett a döntés: kihagyjuk Hollókő csúcsát, inkább komótosan bóklászunk visszafelé. Még mindig reménykedtem egy kis gombatalálatban. 

Kilátás a Bagolyvár turistaház feletti irtás tetjéről. 

A piros kereszt jelzésen haladtunk a kék jelzésig. Itt tettünk egy kis kitérőt egy kilátópont felé. Újra fantasztikus panorámában volt részünk. 




Ezután újra megkerestük a kék jelzést, és leereszkedtünk Bányapusztára. 

Innentől a széles erdei utat a lehulló falevelek alkotta vörös szőnyeg tette vadregényesebbé. 
Többször letértünk az útról a Bánya-patakhoz néhány fotó erejéig. 



Végül találtunk néhány gombát is.



Valamelyik tuskógomba
Kései laskának nagyon megörültem. Haza is vittük. 


Már alacsonyan járt a nap és az eső is rákezdett, mire visszaértünk a Magyar-völgybe. Innen azonban már csak pár kilométer Nagybörzsöny, még viszonylag szárazon, sötétedés előtt elértük, s jólesett a jó leves a Malom-vendéglőben.