 |
| Csór község központjából a Magyar utcán utcán kanyarodtunk fel, majd a zöld jelzésen hamarosan elértünk egy indokolatlan fa japán kaput, ahonnan azonban remek kilátás kínálkozott a falura. |
 |
| A zöld jelzést hamarosan felváltotta a piros. Az út nagy részén jórészt (valószínűleg tájidegen) fenyveserdő között haladtunk. Kiérve az erdőből a képen is látható aljnövényzet borította a mezőt. (Mi lehet ez?) |
 |
| A Keleti-Bakony ezen pontján a völgyeket úgy hívják, hogy "horog". A túra során két bal horgot és egy jobb horgot terveztünk be. Kanyarogva vezet végig rajtuk az út. Néha azonban elcsábultunk a horgokat közrefogó hegygerincek láttán, és inkább ott folytattuk az utunkat. |
 |
| Az egyik horog: keskeny völgy, már egészen árnyékos az áprilisi lombzáródás után. Kora tavaszi virágok nyomai azonban még fellelhetők: hóvirág, gyöngyikék, keltikék, boglárkák elvirágzott maradványit láttuk. |
 |
| A horgokból kiérve a fennsíkon drámai, -vagy szavannai? - hangulatot idéznek az öreg mandulafák. |
 |
| Egykori burjánzó mandulás. Márciusban még biztos mutat virágba borulva. Ha nem felejtem el, itt a helyem jövőre. |
 |
| Kankalinos erdőalja |
 |
| Itt még levendulaültetvény is van! |
 |
| Későre járt már az idő, mire visszaértünk kiinduló pontunkhoz. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése