Medvehagymát szedni indultunk a Börzsönybe, így egész váratlanul toppantak elénk a falu határában álló borospincék. Épp leparkoltuk az autót és nekivágtunk az országos kéknek, ami keresztülvezet a pincesoron, majd a katolikus templom és a temető között kanyarog tovább az erdőben.
Mi pedig elidőztünk kicsit a pincék között. Fényképező ugyan volt nálam, de az 5. kattintásnál rájöttem, hogy a kártya otthon maradt, így a telefonnal folytattam a komponálást.
A pincék az 1800-as években épültek, jellemzően vályogból, kőből. Másokat agyagba vájtak, cseréptetővel látták el.
Néhány házon jól látszik az egykori vályogtégla maradvány, másokat felújítottak ugyan, de hűen őrzik az egykori építészeti stílust. A 76 pincéből csaknem kétharmada őrzi eredetei megjelenését.
Az 1880-as években az egész országot érintő filoxéria járvány idején kipusztultak a szőlőültetvények, a bortermelés gyakorlatilag megszűnt.
Ma már többnyire gyümölcs és zöldség tárolására használják.
Káldy Lajos festőművész Három nemzedék c. festménye is a diósjenői pincéket örökíti meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése