Virágos rétek a tiszai gátak mellett

 

Juhsóska

réti füzény

ligeti zsálya

Magyar sóvirág

Vadmurok

Ökörfarkkóró

Juhsóskával borított gátoldal

réti iszalag

Ligeti zsályával borított gátoldal

Őszi kikerics réti iszalaggal

Pár hete tavalyi diákjaimmal  a Dunakanyarban bicikliztünk, s út közben felfigyeltünk a hatalmas, kikericsekkel borított mezőre. Vakítóan rikított a sok kis rózsaszín virág a napsütésben. Megálltunk egy kicsit gyönyörködni bennük, de tudtam, vissza kell ide jönnöm alkalmasabb fényviszonyok között is. Így a vasárnap hajnalt már a harmatos réten köszöntöttem. 

A kellemes reggeli fényekben fürdő réten  a kikericsek mellett a réti iszalag elvirágzott gömbjei messziről olyanok voltak, mintha hófoltok borítanák a füvet. Legnagyobb meglepetésemre még virágzó példányokat is találtam. 

 Sőt, még iszalag bimbók is törtek a szép jövő reményében az ég felé!

 

A kikericseket nem volt egyszerű fotózni, nagyon elbújtak a fű között.Olyan tövet kellet keresnem,  ami mellé lehasalva nem török össze további növénykéket. Addig bóklásztam óvatosan a réten, míg végül találtam pár négyzetméternyi tisztán füves területet, s a fűszálak között kikandikálva izgalmas nézőpontból szemlélhettem a virágocskákat, szinte eggyé váltam velük.

Végre tesztelhettem az anyák napjára kapott makro közgyűrűimet is. Egy 12 mm-es, egy 20 mm-es és egy 36 mm-es gyűrű állt a rendelkezésemre, ezeket szereltem a 18-200 mm-es objektívem és a váz közé.
A következő képek a legnagyobb gyűrűvel készültek, az objektív gyújtótávolságát 170-200 mm közé állítottam. Ennél kisebb gyújtótávolság esetén a növény már hozzáért a lencséhez, mégsem lett éles sehol a kép.

Állvány használata makrofotózás esetén kötelező!
A legnehezebb dolog az élesség állítása volt. A gépem autófókusza egyáltalán nem volt használható, nem tudta eldönteni, hova állítsa az élességet, csak kattogott és berregett és kinyúlt és visszahúzódott. Szóval teljesen megbolondult.  Ezért manuális élességállításra tértem át. Ennek nem igazán örültem, mivel a korom előrehaladtával a szemem egyre furcsábban működik. Nem igazán állít már élességet, folyton kétféle szemüveget, és többféle kartávolságot használok ahhoz hogy olvasni tudjak, vagy lássam a messzi tárgyakat, emberi arcokat. Talán mondanom sem kell, ez fotózás esetében nem túl szerencsés. Teszteltem már magam a kereső használatával, élő nézettel nagyítva, de minduntalan abba futottam, hogy nem ott lesz éles a kép, ahol szeretném. Ezért többnyire az autófókuszra bízom magam. Most azonban ezt a fenti okokból kifolyólag nem tehettem meg,  ezért milliméterről milliméterre állítottam az élességet, több kép is készül egy képkivágással, és csak otthon választottam ki a megfelelő élességűnek ítélt  képet. 

További fejtörést okozott az is, hogy hova is állítsam a fókuszt? Mi lesz érdekes? Mit akarok megmutatni? Mivel a mélységélesség rendkívül kicsit, ezért az egymáshoz közel eső bibék estében például nem megfelelően mosódik el a fókusz előtti, vagy mögötti bibe, ami a képen kifejezetten zavaróan hat. Azt hiszem még nem sikerült megtalálni az ideális képkivágást és témát,  de majd csak ráérzek erre is.

Kisebb közgyűrű esetén nem tudom a részleteket olyan aprólékosan bemutatni, mint a 36 mm esetén, azonban a háttér elmosása sokkal intenzívebb, mintha nem használnék közgyűrűt.

Nem tudom, vajon egy igazi makroobjektívvel jobb minőségű képeket tudtam volna-e készíteni, számomra izgalmas volt a kísérletezés, azonban szívesen veszek ötleteket, tanácsokat a tapasztaltabbaktól (akár hozzászólásban, akár privátban) !

Táti-szigetek

Esztergomtól nem messze, Tát határában található szigetcsoport valóságos kis Paradicsom. Bár a sziget bejáratánál rengetegen horgásznak, 

illetve a nagy melegben a parton heverészve élvezik a víz hűsítő hatását, mégis beljebb haladva  érintetlen természettel találkozhatunk.

A belső, védettebb vizek mentén az ártéri ligeterdő jellegzetes facsoportosulásai figyelhetők meg (hányféle zöld, és milyen sokféle faj!). Láthatunk  kócsagokat, szürke gémet, bakcsót is, de inkább csak csónakkal megközelíthető az a rész.

 Gát a sziget közepén:

A sziget belsejében mindössze egyetlen, murvával felszórt autó szélességű út vezet végig, amelyről letérni még gyalogosan is képtelenség. Legalábbis így nyáridőn.

Most az út nagy részét csaknem teljes szélességben sártenger és víz borította. Én azért is átküzdöttem magam rajta, bár bicajjal egyáltalán nem volt ez egyszerű vállalkozás. A küllők közé liánok akadtak, a kerék és a sárvédő közé sár tömődött, végül már a nem is forgott a kerék. Minduntalan meg kellett állni, kitisztítani, mindeközben szúnyogok százai lakmároztak belőlem.

Az út mentén áthatolhatatlan erdő, csalános aljnövényzet, bokrok és nádas állja utunkat. Így aztán a a sziget belsejében háborítatlan a természet. 

A  szigetcsoport  természeti  értékeit  és  a  táj  egyedi,  különleges  szépségét  az  „átlagemberen” kívül a szakemberek is felismerték.  Amatőrök és ismert szakemberek egyaránt igyekeztek az itt  fellelhető  természeti  értékeket  felmérni,  azokat  rendszerezni,  majd  eredményeiket  publikálni.
(Komárom-Esztergom Megyei Értéktár bejegyzése)

Telepített nyárfa erdő a Duna és a belső út között.

Valójában az úton sem járt senki rajtam kívül, a horgászok valahol az elején letértek a Duna felé egy kis ösvényen, s utána már egyedül bóklászhattam a fák között, illetve a réten átvezető gyengén definiált keréknyomon, a megszámlálhatatlan, különleges virág között. 

Most éppen a réti iszalag nyílt, illetve sok helyen már el is virágzott.

 

További virágok a szigeten a teljesség igénye nélkül: nagyvirágú lednek, gilisztaűző varádics, réti füzény, fürtös veronika, közönséges lizinka.

Az egész úton nem is találkoztam mással, csak egy rókával és egy teljesen meztelen biciklistával. Az előbbit le akartam fotózni de elszaladt, az utóbbi jól megnézett magának, de akkor én szaladtam el.
Siettem vissza a partra, szerettem volna, ha a nap utolsó sugarait még elérem, és a part mentén sorakozó fűzfák lombja alá bevilágító fényekkel örökítem meg ezeket a különleges hangulatú  "lépegető" fákat.

  

Őszi kikerics szeptemberben az iszalagos réten:

 

Réti iszalag

 

Réti iszalag - egy virág bohókás kalappal

A Tisza-tó körüli gátoldalban pillantottam meg ezt a kb. 30 cm magas kékes-ibolyaszínű virágot. Csak úgy lilállot a lemenő nap fényében! 

Általában a nedves, ártéri réteket, lápréteket kedveli, a Duna mentén is találkoztam már vele néhányszor, de ilyen kellemesen fotózható, hozzáférhető helyen még nem sikerült ráakadnom. 

A legtöbb iszalagfaj kúszónövény, de a réti iszalag kivételt képez. Általában apró bokrocskákat alkot, de találkoztam magányos, vagy párban állópéldányokkal is.

Az erek és a levélszélek pillás-szőrösek. A virágai végállóak, a hajtás csúcsán magánosan bókolnak.

Nagyon jól mutattak a rétet beborító apró fehér szirmú virágok között. Mintha csak habfürdőt vennének a kislányok, vidám kalappal a fejükön!

A szárak végén egyesével nőnek az igen forma gazdag, csavarodott szirmú virágok. 

Május és szeptember között virágzik nedvesebb, nyirkosabb talajú réteken, legelőkön.

Magyar népies nevei: aranyfű, arannyal versengő, cinadó vagy cinadónia gódirc, nagy fecskefű, vereslő fű.

Bimbók:

Termése aszmagcsokor, kis repítőkészülékek gondoskodnak arról, hogy a virág messze kerüljön.