Az a csodálatos pisztric!

A pisztricet nem akkor mondunk, ha tüsszentettünk egyet, hanem ez egy taplógombának a neve. Csodás mintázata van, és azon kivételes taplók közé tartozik, amelyik fiatal korában még ehető is!
Többnyire élő, vagy elhalt lombhullató fákon nő. Kedvencei a diófa, juhar, mi azonban egy tölgyes-bükkös erdőben bukkantunk rá.

Gyönyörű párducmintás kalapja lenyűgözött!

Mi egy kivágott fa mellett botlottunk bele, nem tudom, hogy került a földre, rendszerint nem olyan könnyű levágni a fáról, tönkjét elég nehezen viszi a kés.  

Pisztric név feltehetően a pettyet jelentő pisz, és a kopaszt, simát kicsinyitve kifejező tiric v. teric szóösszetételből ered, ami arra utalhat, hogy a gombát fehér lyukacsai pettyessé teszik. Egyes források szerint ez a pár milliméteres likacsos, tönkre lefutó pórusos rész, melyet csakúgy, mint könnyen lehántható „bőrét” ajánlatos lehúzni megtisztításakor. Én főzés előtt nem pucoltam meg, és nem éreztem ennek semmiféle hátrányát.

A gomba további népi nevei a teljesség igénye nélkül: bagolygomba, diófacsöpörk, fődi géva, huhugomba, jaszka, picpiri, piszpirisz, rühösgomba, szilfagomb, tarkagomba.
A gomba  mérgező fajjal nem összekeverhető!
Áprilistól októberig nyúlik termésideje, de csak fiatal korban ehető. Ilyenkor is érdemes a tönktől távolabbi részeiből készíteni az ételt. 
Egy blogon olvastam, hogy a tönktől való távolság sorrendjében négyféle felhasználási módját ajánlják a gombának:  a szélekből készíthető tokány, majd a középső harmadból rántott szelet, a tönkhöz közeledve érdemes ledarálni a nehezebben rágható-vágható részeket és  darálva fasírtként elkészíteni. A tönk közeli részeket pedig levesekbe, mártásokba főzve remek ízt ad az ételnek!
A gombát elkészítés előtt érdemes kb. 30 percig előfőzni. 
Számomra kicsit szokatlan az íze,  nehéz behatárolni, hogy mire hasonlít, kicsit hússzerű, de talán leginkább a pisztricgombára!

Elsőnek tokányt készítettem belőle, belekerültek nehezebben rágható részek is, de az erős fog mindent megold!