Néhány kép békákról

Egy forró nyári napon, mikor a reggeli séta után már alig vonszoltuk magunkat a kutyámmal, találtunk rá egy lefolyócsatornára a Velencei-tónál. A víz sűrűn be volt fedve hínárral és mindenféle vízinövénnyel. Dézi menten a vízbe vetette magát, s abban a pillanatban ezernyi béka ugrált szerte-szét a semmiből. Addig észre sem lehetett venni őket! Később megpróbálta levadászni őket, igazán vicces volt, hogy pár centire tőle békésen pislogtak felé a víz tetején, a kutya számára gyakorlatilag láthatatlanul!

Az én házam - az én váram!

---

Sosem találsz meg!

Árad a Duna

Évtizedek óta nem esett ennyi eső Európában, mint idén.  A szélsőséges időjárás következtében  a Duna vízgyűjtő területéről rég nem látott mértékű vizet hoz hazánkba. Az egész ország az áradást figyeli, gátakat épít és...nézi a vizet.
Budapesten mindez kész népünnepély, a part szinte megközelíthetetlen a nézelődők tömegétől. Rendszerint a Bem rakparton bicajozok végig, itt most csak lépésben lehetett haladni, mert mindenhonnan a vizet bámulók csámborogtak a biciklim elé a legváratlanabb pillanatokban.
Nincs ez másképp Érden sem. Az Ófalut védő gátat lezárták, a víz elárasztotta a Beliczay-szigetet, az emberek csoportokba verődve beszélik meg az eseményeket.
Hogy volt egykor: "tudod kisfiam, gyerekkoromban még olyan tiszta volt a víz, hogy fürödtem itt".
Mi várható: "erős ez a gát, itt megáll a víz, nincs itt olyan nagy sodrása a Dunának, hogy áttörje, kimossa".
De a legjobban ez tetszik: "nicsak már itt van a víz, hiszen tegnap még amott volt".
Igen. Jön. Közeledik. Lépésről lépésre elfoglalja a partot. A tetőzés hétfőre várható.
Budapesten 9 méterre jósolják a legmagasabb vízállást.

Ami 1 hete még így nézett ki, 

az most ilyen.

Reméltem, hogy kora hajnalban sikerül néhány pára felszállós fotót készíteni, úgyhogy számomra embertelen időpontban indultam útnak. Íme, ezt sikerült elérnem. Ilyenkor júniusban sokkal korábban kel a nap, mint gondoltam.

A gátház

Lassanként felszállt a pára, a nap is a fák fölé emelkedett, bevilágítva a gát melletti vízfelületet.

Ritka látvány: pipacsok a vízben

Ez a pók a víz fölé építette hálóját.

A házak a gát víz felőli oldalán. Vajon megveszi valaki? 

Rohanás, jön a víz! Gyorsan egy homokzsákot a házam elé!

A gát másik oldalán feltör a talajvíz.

Akiket mindez boldogsággal tölt el, és hangos énekükkel betöltik a tájat.
Hatalmas példányok csücsültek a parton. Jöttömre sem ugrottak el.

Végül felszállt a pára, a nap besütötte az elárasztott rétet. Valószínű délutánra az erdőbe is besütne. Érdemes lenne akkor kijönni. 

 

Szerettem volna csónakba szállni, és behajózni a sziget közepére a kedvenc fasoromhoz, de ez most nem adatott meg nekem.
Jó lenne mindezt a magasból látni, milyen szerencse, hogy a múlt héten már felfedeztem az oda vezető utat. Így fentről is készíthettem néhány képet: 

További látképek a szigetről egy korábbi bejegyzésemben.