A Duna alacsony vízállása miatt szárazra került a hódvár bejárata. A hódok minden nap azon szorgoskodtak, hogy elrejtsék azt az illetéktelen tekintetek elől. A hódvár legfőbb védelmi vonala, hogy nincs szárazföldi bejárata. Megnehezítik ezzel az esetleges vadállatok bejutását a várba, illetve megkönnyíti a hódok észrevétlen ki-be közlekedését is.
Először nehezebb faágakat és törzsdarabokat hordtak össze, amelyeket a fogaikkal méretre rágtak. Ezeket egymásra halmozták, így kialakítanak egy szilárd, kupola alakú vázat.
Az ágak közötti réseket folyamatosan kitöltik a meder fenekéről felhozott iszappal, agyaggal, és vízinövényekkel és kisebb gallyakkal. Ez a „habarcs” rögzíti az ágakat.
 |
| Kisebb-nagyobb gallyakat, ágakat hordtak a várhoz. |
 |
| Egy nap akár többször is fordultak. |
 |
| Az ágak elhelyezéséhez fel kell mászni a hódvár oldalára, ami nem is olyan könnyű feladat: az ágak között nehéz lépkedni. |
 |
| Az vár köré hordott ágakra tapasztóanyagként iszapot gyűjtenek a mederfenékről. Többször lemerülnek, majd kiemelkedve a vízből jó nagy kupac sárgolyóval térnek vissza. |
 |
| Ezzel bizony nem könnyű felmászni! Nincs mese, két lábra kell állni! |
 |
| Nézzük csak meg! Hol kell még erősíteni? |
Íme az elkészült mestermű:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése