Magányosan a tömegben - A fák titkos élete

Lassan lépegetek a Duna menti szigeten az úton. Szeretem ezt az utat. Lépteimet katonás rendben sorakozó nyárfák kísérik. Emitt egy alig pár éve telepített fiatal fasor, levelei még sárgán kapaszkodnak a finom rajzolatú gallyakba.

Az idősebb példányok méltóságteljesen állnak, alattuk recsegve zörög az avar a talpam alatt.  Ahogy elhaladok mellettük egyetlen fává olvad az egész sor, majd lassan kikandikál a szélen álló mögül a többi. A következő lépésnél egyetlen  összefüggő falat látok, aztán, ahogy haladok tovább, láthatóvá válik a következő tag, minden egyes fa egymástól egyforma távolságra áll, kissé megdőlve jelzik a fő szélirányt. Pár lépés után már az új sor következik,  mint egy végtelen ciklus,  minden kezdődik elölről. 

Az idősebb példányok  között elburjánzott szederbokrok teszik áthatolhatatlanná a járást. Az egykori patakmederben állók lábánál pedig sás és őszirózsa félék több méteres szálai hajladoznak a szélben. 

A fák azonban mereven állnak. Levelük már nincs, vagy idén nem is nőtt rajtuk. 

Halottak. 

Törzsükről a kéreg rég lekopott, védtelenül állnak a természet vad megpróbáltatásaival szemben. Sokan a földre dőltek már, pedig ezeket a nyárasokat azért ültetik, hogy majd egykoron dobozok, gyufák, egyéb használati eszközök készüljenek belőlük. Mellettük a fiatal csemeték, még nem sejtik mi vár rájuk. A korai halál, mint mellettük álló társaikra? Vagy 60-80 év múlva a fafeldolgozó ipar teszi rájuk a kezét? Az biztos, hogy többségük nem éri meg az ivarérett kort. Nem ez a szerepük. Legalábbis az emberek szerint.

Magányosak, pedig együtt vannak. Peter Wohlleben (A fák titkos élete c. könyv szerzője) szerint az erdőben a fák  szoros kapcsolatban állnak egymással. Gyökereiken keresztül és a talajban lévő gombafonalak segítségével folyamatosan kommunikálnak, információt cserélnek, sőt segítik egymást. Kivéve telepített erdők esetében. A mesterségesen ültetett fák között nem tudták megfigyelni ezt a kapcsolatot. Egyedül állnak a világban. Az ilyen fáknak a törzse sem olyan tömör és ellenálló, mint erdei társaiké. Magányosak. Nem beszélgetnek, nem segítik egymást. Az ilyesmi csak régi közösségekben alakulhat ki, természetesen fejlődő, egymást alakító, tanító, segítő  környezetben. Az erdőnek lelke lesz, egyetlen organizmusként él és működik. A telepített erdőkkel nem életet adunk, hanem tárgyakat növesztünk. Lélek nélküli eszközöket.