Érdekes módon idén többször előfordult, hogy nem volt kedvem egyedül nekivágni az erdőnek. Alig tudtam rávenni magam. Talán azért, mert a környező helyeket már többször, több évszakban, többféle időjárási körülmény között bejártam. Mivel idén nagy szárazság volt, még sikeres gombászkodára sem nagyon volt esély, ami pedig tavaly jó kis alternatív cél volt. Így aztán nehéz volt elindulni, fanyalogtam, meg húztam a számat. Aztán mégis rávettem magam, és a legjobb felfedezések épp ekkor vártak rám.
Hódoland felfedezése: Az Öböl, a Kis Tó és a Folyami Odú
Ilyen átütő élmény volt, amikor májusban kimentem a kedvenc Duna-partomra - ahova már 12 éverendszeresen járok - és szabályosan belebotlottam egy hódba. Onnantól kezdve többnyire ide jártam havonta/hetente, és mindig hatalmas élmény volt megfigyelni egy egész hódcsalád életét és élőhelyének változásait.
Nézegetve a bejegyzéseimet, ezt mos újra elolvastam, és csaknem elsírtam magam, amikor előtörtek az érzéseim. Hálát adok azért, hogy mennyit változott azóta a helyzet, és már mindkét lányom újra csupa csevely és kacaj.
Kétfejű erdei tündérem
Fényes Forrásvidék a szüleimmel
Azért volt nagy élmény, bár itt is sokszor jártam már, mert a szüleim is jöttek. Igyekeztem idén többször is elvinni őket egy rövidebb sétára, és örültem, amikor igent mondtak.
Bükki kalandok
Két nap a Bakonyban
Újra a Triglav és a Hét Tó völgye
Számomra maga a csoda és a gyönyörűség. Régi és új kedvencek kerültek fel a listánkra, nehéz választani közülül. Zelinci-forrástó, Pericnik-vízesés, Mostinica-szurdok mind visszavárnak - remélem, mert én visszavágyok!
| Zelenci-forrástó |
Grossglockner - a Fekete-hegy
Colmar, a város, ami egy mesekönyv lapjaiból lépett elő
Váratlan meglepetés: Újra a Triglav, ezúttal a Krma-völgye felől
Nagyon örültem ennek a három napnak!
| Triglav csúcsa felhőben. |


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése