2025. augusztus 25., hétfő

Colmar, a város, ami egy mesekönyv lapjaiból lépett elő

Colmar Freiburgból alig egy óra alatt elérhető. A városka olyan, mintha egy mesekönyv lapjai  elevenedtek volna meg. A házak színesek, ferdék és díszesek,  pont úgy néznek ki, mintha a városlakók versenyeznének, ki tud több színt és faoszlopot rápakolni egy homlokzatra, mielőtt az összeomlana. Márcsak Süsü, a sárkány hiányzott, amint énekelve végigsétál a főutcán, és a házak zsalugáterei ijedtükben nagyot csattanva becsukódnak. 

Igazi középkori városka, mely csaknem teljesen érintetlen formában maradt fent. A házak gerendavázas szerkezete erős tölgyből készült, a közöket pedig olcsóbb anyagokkal – vályoggal, téglával, kővel – töltötték ki. Praktikus, mert a szerkezet rugalmas, könnyen javítható, és ha valami összedőlt, nem kellett az egész házat újra felhúzni. 

A színek pedig? Nem (csak) a turisták kedvéért. Régen minden ház más-más árnyalatot kapott, hogy messziről felismerhető legyen: itt lakik a pék, ott a szűcs, amott meg az, akihez inkább nem kopogtatnál este. Kicsit olyan, mintha minden ház Colmarban külön személyiséget kapott volna.

Ez a város annyira szép, hogy  még a tömeg sem zavart, inkább a rekkenő hőség volt kicsit nehezen viselhető. 


Városi életképek







Belestünk egy belső kertbe a kulcslyukon át. 

Homlokzatok

 






Kis Velence






Bartholdi

Frédéric Auguste Bartholdi, az a francia szobrász, aki a New York-i Szabadságszobrot tervezte, Colmarban született és halt meg (1834-1904). A város nagyon büszke rá: van Bartholdi-múzeum a szülőházában, sőt Colmar határában egy kisebb méretű Szabadságszobor-replika is áll, hogy emlékeztessen rá.

Cégérek




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése